Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Heves vármegye igazgatástörténete a középkorban és a török hódoltság idején 1000–1686
HEVES VÁRMEGYE IGAZGATÁSTÖRTÉNETE 1000 1686 hette, az alsó fokú ítélkezésben pedig egyetlen, erre a célra kinevezett esküdt is eljárhatott. A fiileki vármegyei központ még a 12 esküdt területi megoszlására is ügyelt; hatot választottak a legnagyobb Tiszai járásba, 2-2 főt pedig a három kisebb processusba. Helyettes szolgabírákat viszont Heves és Külső-Szolnok vármegyében csak átmenetileg, feltétlenül szükséges esetek (súlyos betegség stb.) áthidalására választott a közgyűlés. A Füleken működő tisztikar fizetési viszonyai pontosabban ismertek a 16. századi töredékes adatoknál, annak köszönhetően, hogy az 1653-tól vezetett közgyűlési jegyzőkönyvek az éves pénzügyi számadásokat is tartalmazzák. Az 1650-es, 1660-as években az alispán és a jegyző fizetése egyformán évi 100 forint volt, az ügyészé évi 40 forint. A szolgabírák mindegyikét évi 16 forint alapfizetés illette meg, az adószedésért pedig még 8-8 forintot kaptak évente. A számadás átvizsgálása után az évi maradványból - Jutalom” gyanánt - még 16 forintra számíthatott minden szolgabíró, az alispán pedig 40-50 forintot kaphatott hasonló jogcímen. Az alispán és a szolgabírák mindezeken kívül egyharmad arányban részesültek a bírság- és váltságpénzekből, a jegyző pedig leginkább az oklevél-kiállítási és jegyzőkönyvezési díjakra számíthatott. (Pl. egy armális nemeslevélért, illetve a kihirdetés bizonylatáért a fő érintettől 1-1 aranyra, a mellékszemélyektől 1-1 ezüstforintra, egy panasz jegyzőkönyvbe írásáért 24 dénárra tarthatott igényt.) Az esküdtek fizetéséről nincs szó a számadásokban, ők csak a bíráskodási részvételért járó bevételi harmadrészből részesültek. Az utazási költségeket minden tisztviselőnek elszámolták, még a helyettes alispánnak is, aki egyébként semmilyen fizetést nem kapott. Heves és Külső-Szolnok, annak ellenére, hogy „menekült” vármegye volt, a többi megyéhez hasonlóan királyi meghívó levelet kapott a rendi országgyűlésekre, ahova követeket is küldött, akik számára a megyegyűlés által kijelölt bizottság dolgozta ki az utasításokat, végül a követek a közgyűlésen tettek jelentést tevékenységükről. A feltárt adatok szerint a 17. század közepéig többnyire egy „ablegatus” képviselte megyénket, 1653-tól kezdve azután mindig ketten. A követek a megyei tisztikar élén álló tisztviselők közül kerültek ki; rendszerint alispánok vagy helyettes alispánok és jegyzők voltak. Napidíjuk folyamatosan nőtt: 1553-ban 3 forint 60 dénár, 1555-ben 4 forint, 1662-ben 7 forint 20 dénár, és az országgyűlések időtartama többnyire 50 és 200 nap között mozgott. Az 1555. évi országgyűlés sajátossága volt megyei szempontból, hogy Heves és Külső- Szolnok, illetve Pest-Pilis-Solt vármegyék Füleken közös gyűlésen tárgyalták meg a királyi meghívót, választották meg közös követeiket a két alispán személyében, sőt vegyes bizottságot hoztak létre a közös utasítás pontjainak kidolgozására. A varmegye legfontosabb, testületi jellegű szerve a közgyűlés (congregatio generalis) volt; tőle nyerték felhatalmazásukat a tisztikar tagjai, az országgyűlési követek is, megválasztásuk után itt eskették fel őket és állapították meg fizetésüket, napidíjukat. A közgyűlés és a vármegyei törvényszék ülései Heves és Külső- Szolnok megyében azonban még a 17. században sem váltak élesen ketté; az 54
