Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Heves vármegye igazgatástörténete a középkorban és a török hódoltság idején 1000–1686
HEVES VÁRMEGYE IGAZGATÁSTÖRTÉNETE 1.000 1.686 előbbi nevezete alatt előfordultak bírósági ügyek, és a sedria ülései címén felvett jegyzőkönyvek is tartalmaztak fontos adminisztratív intézkedéseket (pl. vármegyei árszabásokat). Szám szerinti elkülönítésük így csak formális lehetne; ezért csak annyit állapíthatunk meg, hogy a megyei nemesség évente változóan 8-15 alkalommal gyűlt össze a közigazgatási és igazságszolgáltatási teendők ellátására. Mindenesetre volt néhány kötelezettség, melyet kimondottan közgyűléseken intéztek. Ezek közé tartoztak az állami adó elosztásával és behajtásával kapcsolatos teendők, a tisztújítás (sedes restauratoria vagy electorate), a vele összefüggő számvevőszéki ülés (sedes rationaria) és a pecsételőszék (sedes sigillatoria), mivel az előző tisztviselők a választásokat megelőzően adták le előző évi számadásaikat. A tisztújító közgyűléseket rendszerint az év első két hónapjában hívta össze a főispán (csak rendkívüli halálesetek stb. esetén év közben), de a közgyűlések többségének időpontját az alispán - egyúttal a megyegyűlések elnöke a főispán távollétében - tette közhírré a szolgabírák és az esküdtek helyi közreműködésével. Ha nem volt tisztújítás vagy követválasztás, akkor a közgyűléseken rendszerint legelőször a felsőbb hatóságoktól, a főispántól érkezett leiratokat, rendeleteket olvasták fel, s intézkedtek végrehajtásuk felől. Ismertették a más törvényhatóságoktól érkezett leveleket is, majd megfogalmazták a vármegye válaszait. Egyébként a tárgyalásra kerülő ügyeknek nem volt meghatározott, állandó sorrendje, bár az még általános volt, hogy a megyébe költözött új birtokosoknak és az armális nemességet szerzetteknek a nevét az összejövetelek végén hirdették ki. A megyegyűléseken a több megyében birtokos főurak leginkább megbízottakkal képviseltették magukat, és később a hódoltságban lakó kisnemesek is kezdték hasonló módon — közös megbízott által — gyakorolni részvételi és szavazási jogukat, amit Heves és Külső-Szolnok megye 1667-ben statútumban tiltott meg nekik. Ugyanis a vármegyei szabályrendeletek, a statútumok alkotása a közgyűlések (és a sedria ülések) egyik legfontosabb feladatává vált a 17. századi vármegyei igazgatásnak — szemben aló. századdal —, olyannyira, hogy Heves és Külső-Szolnokból 1654 és 1686 között 32 ilyen, a megyei életre nézve általános érvényű döntés került be a magyarországi törvényhatóságoknak 19. század végén összeállított reprezentatív statútum-gyűjteményébe. A „menekült” vármegye hihetetlen gyorsasággal reagált azt országos szintű kihívásokra; így például, miután az 1659: 71. te. (december 2-i királyi szentesítéssel) kizárólagosan a nemesi megyék jogkörébe utalta a lokálisan változó mértékek egységesítésének, az élelmiszer- és iparcikkáraknak, a napszámbéreknek a meghatározását, Heves és Külső-Szolnok vármegye már 1660. február 17-én kibocsátotta saját (a kötelezően használandó mértékeket, továbbá az egyes munkafázisok és árucikkek szintjéig részletező, sőt a hevesi és külső-szolnoki részek között is eltéréseket rögzítő árakat tartalmazó) részletes limitációját. A megyei hatóságok felügyelték a töröknek hódolt területen fekvő közösségek gazdálkodását is, például egy 55
