Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Rövidítések jegyzéke
TISZTVISELŐI ÉLETPÁLYÁK akarattyához való illesztése, melyet Hieronymus Drexelius után latinból fordított. A könyv a hitviták tompítását, a keresztény felekezetek közötti közeledést kívánta szolgálni, így protestáns fordításai is készültek. 1770-ben halt meg. Sz. J. Dévay János968 szolgabíró Nemességet 1663. június 13-án nyert feleségével, Csapó Erzsébettel és gyermekeivel együtt, melyet a vármegye közgyűlésén 1665-ben hirdettek ki. Gyöngyösi lakos és birtokos volt, de más környező településeken is voltak javai. Nevét Dévai, Devay, Dévay, Dévaj változatokban írták. Családjából többen vettek részt Gyöngyös és a vármegye igazgatásában. Fia, József a 18. század első évtizedében megyei esküdt (jurassor) és hadbiztos (commissarius), vejei közül Thassy István Gyöngyös főbírája és megyei esküdt, másik veje, Vadász Márton szintén a mezőváros főbírája s a vármegye szolgabírája volt. {Lásd: Vadász Márton szolgabíró). Unokája, Pál 1730-tól szintén megyei esküdt lett. Testvérének gyermekei, Pál és András a vármegye alispánjai voltak {lásd: Dévay Pál alispán és Dévay András alispán). Hivatali pályafutását lakóhelyén, Gyöngyösön kezdte, 1666-1667-ben a város főbírája volt. 1668-ban már a vármegyei igazgatásban kapott szerepet, augusztus 8-án esküdtté {jurassor) választották, és bizonyára az akkor még török fennhatóság alatt lévő megyeterületen látta el feladatait. 1671. március 2-án szolgabírói tisztségre {judex nobilium, judlium) nyert megbízást, azaz ún. hódolt szolgabíró volt Gyöngyösön, hiszen egyúttal - április 24-től - egy éven át Gyöngyös tanácsának a tagjaként is tevékenykedett. 1683. február 25-ig folyamatosan, majd 1686. november 6. és 1688. szeptember 9. között újra a vármegye egyik szolgabírája volt. Mellette 1679-1680-ban és 1684-1686-ban ismét gyöngyösi tanácstagként is szerepelt. 1688. szeptember 9-én a tisztújításkor másodalispánnak {substitutus vicecomes) választották, s ezt a tisztséget töltötte be 1691. október 1-jéig, lemondásáig. A következő évben még jelölték ugyanerre a tisztségre, de 1692 után a vármegyei tisztikarban már nem találkozunk vele. Sz. J. 968 Orosz 66. p.; Szabó 1984. 224. p.; Szederkényi 3:311-315. p.; HML IV-l/a 7. rsz. 148-150., 241-242. p., 8. rsz. 25-26., 113. p., 9. rsz. 76-78., 168-169.p.; HML IV-l/b 615-616. rsz. 376
