Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)

Rövidítések jegyzéke

TISZTVISELŐI ÉLETPÁLY ÁK

Dévay András967 alispán

1686-ban született Gyöngyösön, apja Dévay Pál, anyja Koós Rozália. Címeres nemeslevelet nagyapja és annak testvére, valamint családtagjaik nyertek 1663. június 13-án, melyet 1665-ben hirdettek ki a vármegyében. Birtokaik Gyöngyösön és környékén voltak. Családneve Dévay, Dévaj, Devaj, Dévay alakváltozatokban szerepel a forrásokban. Apja szintén a vármegye alispánja volt, de rokonai közül többen részt vettek Gyöngyös város és a vármegye igazgatásában. {Lásd: Dévay Pál alispán, Dévay János szolgabíró.)

Vármegyei hivatali pályafutása 1707. szeptember 22-vel kezdődött, ezen a napon esküdtnek (jurassor) választották. Ezt követően 1713. szeptember 13-tól 12 éven keresztül, 1725. október 22-ig megszakítás nélkül aljegyzőként (viceno- tarius) tevékenykedett. Az 1725. október 22-én tartott tisztújító közgyűlésen egyidejűleg két tisztségre kapott megbízást, ő lett a vármegye perceptora, azaz a pézügyekért felelős gondviselő és a Gyöngyösi járás szolgabírája (judex nobi- lium, judlium). Négy évig látta el mindkét feladatkört. 1729. május 16-án gróf Erdődy Gábor egri püspök, örökös főispán kinevezte jószágigazgatójának (praefec- tus episcopalis), így a szolgabíróságról május 16-án, megyei perceptori tisztéről október 31-én, a katonai év végével lemondott. Ezt követően is vállalt szerepet a vármegye ügyintézésében, hiszen 1729. május 16-án - prefektusi kinevezésével egyidejűleg - táblabírói méltóságra (assessor tabulae judiciariae) emelték. 1732-ben megbízottként másokkal együtt részt vett a nemesi rangok felülvizsgálatának (investigatio) munkálataiban, 1733-ban pedig a korábbi számadások ellenőrzésében. 1735. augusztus 20-án a közgyűléstől másodalispáni (substitutus vicecomes) megbízást kapott, s 1746. december 29-ig maradt az alispán helyettese. 1741-ben Gosztonyi Istvánnal a vármegye országgyűlési követe volt. (Lásd: Gosztonyi István főjegyző.) 1746. december 29-én alispánnak (vicecomes) választották, s 10 éven keresztül töltötte be ezt a vezető hivatalt. Tisztségéről 1756. április 26-án köszönt le. Ugyanakkor ismét táblabíróvá választották.

Dévay András egyik tagja volt a gróf Barkóczy Ferenc egri püspök, örökös főispán személye körül formálódott irodalmi körnek. 1764-ben Nagyszombatban, 1770-ben Egerben jelent meg munkája a Nap után forgó virág, vagy-is mindenféle nyavalya ellen való orvosság, úgy mint az emberi akaratnak az Isten

967 Bitskey 1997. 78-79. p.; Orosz 66. p.; Szárnyéi 2:838-839. p.; HML IV-l/a 12. rsz 222. p., 13. rsz. 421., 562., 645., 971. p., 14. rsz. 7. p., 15. rsz. 92-93., 472. p., 17. rsz. 299-300. p., 20. rsz. 1-2., 566. p., 22. rsz. 158. p.; HML IV-l/b 617-619. rsz; HML IV- 7/e 2-11. rsz.

375