Kovács Béla: Agria recuperata. A töröktől visszafoglalt Eger újjáépítésének első évei - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 13. (Eger, 2006)
Bevezetés - A város térszerkezetének kialakulása - A középkori város részei és utcái
A város kialakulásában és fejlődésében kétségkívül meghatározó volt a terep adottsága. A jelenlegi vár dombja alatt a völgy összeszűkült, tehát védelmi szempontból a püspöki székhely, majd a későbbi erődítés helyét a jól választották ki, de nem túlságosan kedvezett a város kialakulásának. A település kelet felé a dombvonulatok miatt csak módjával terjeszkedhetett. így előbb csak a várdomb és a patak közötti szük sáv, majd a népesség növekedésével a patak nyugati partja is benépesült. A patak folyása és a dombokról lefutó vízmosások iránya nemcsak a városrészek kiterjedését, hanem a lakótelkek soros vagy szabálytalan elhelyezkedését is meghatározta. Itt kell megemlítenünk azt, hogy a város főbb utcáinak gerendákból és vastag pallókból kialakított járószintje a XVI-XVII. században a maiaknál mintegy 1,5-1,7 méterrel mélyebben volt. 5 A püspökség, illetve a káptalan földesúri joghatósága alá tartozó jobbágytelepülések (Felnémet, Álmagyar, Tihamér, Cegléd, Szőllőske) néhány kilométeres körön belül alakultak ki. A várostörténeti kutatásban bizonyított és elfogadott alapelv az, hogy minden plébániatemplom egy-egy önálló település meglétére utal. Ezért ha egy mai város területén több ilyet ismerünk, akkor ez több kisebb telep összeolvadásából alakult ki. A történeti adatokat figyelembe véve bizonyítható, hogy Egerben a jelenleg álló templomok csaknem mindegyikének helyén már a középkorban is templom állt. Ez a tény olyan biztos támpontot ad, amely segítségével viszonylag könynyen meg lehet határozni a településrészek helyét, illetve a kialakuló utcák rendjét. A középkori történeti forrásokban előforduló piatea, contrata, vicus és villa megnevezések soha nem jelentenek egyértelműen utcát, városrészt vagy falut. Ezért nem minden esetben tudunk következtetni a soros, vagy szabálytalanul szétszórt települési formára. Tehát amikor a továbbiakban utcát említünk, ezt inkább városrészként értelmezzük. Birtoklástörténeti szempontból fontos, hogy a város népessége felett a földesúri jogot kezdetben csak a püspök, majd a XIII. század első harmadától kezdődően a közösségi vagyonra szert tevő káptalannal megosztva gyakorolták olyan módon, hogy az Eger patak nyugati oldalán lévő városrészek jobbágyi szolgáltatásai a püspököt, a keleti oldalon fekvők a káptalant illették. A várdomb települése A székesegyház és a püspök lakóhelye a várdombon volt, amelyet a korai időben feltehetően földből és fából készült sánc védhetett. A védelmi övön belül elsősorban a püspök és a káptalan tagjai, illetve a védelmüket és ellátásukat biztosító udvartartás tagjai laktak. Ezek az építmények a későbbi belső vár mintegy 5 holdnyi területén álltak. A későbbi Gergely-bástya és a Törökkert közötti támfal alkotta platón feltárt XIII. századi lakóházak maradványai azt bizonyítják, hogy itt kisebb településfolt alakult ki, közvetlenül a védelmi öv külső tövében. A tatárjárás után a belső vár területét kőfalakkal fogták körbe, a külső várterületet csak palánk kerítette. Korábbi épületek felhasználásával 1483 után alakí6