Kovács Béla: Agria recuperata. A töröktől visszafoglalt Eger újjáépítésének első évei - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 13. (Eger, 2006)

Bevezetés - A város térszerkezetének kialakulása - A középkori város részei és utcái

tották ki a gótikus püspöki palotát és az udvartartás számára szolgáló egyéb épületeket, és bővítették a székesegyházat is. A vár 1548-ig a püspök megerősített lakóhelye volt, ekkor királyi kézre került. A török terjeszkedése miatt megkezdték, és gyors ütemben folytatták az erődítési munkát. A védelmi cél érdekében még a székesegyházat sem kímélték, mert nagyméretű gótikus szentélyét megfelelő magasságig visszabontva és földdel megtöltve bástyává alakították át. Az 1552. évi ostrom után az olasz várépítési gyakorlatnak megfelelően végezték a helyreállítást és az erődítést. Az egri várban az 1928-1944 és az 1957-1990 között végzett régészeti feltárások eredménye az, hogy a városfejlődés szempontjából meghatározó építmények maradványai kerültek elő. Ezek közül a X. század végére keltezhető egy három osztatú, téglány alaprajzú, feltehetően valaha emeletes épület, amelynek rövidebb oldalához félköríves apszisú körkápolna csatlakozott. Alap- és részben felmenő falai a templomromok déli oldalánál vannak. Nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy Egerben ez volt az első keresztelőegyház, lakószárnya a térítést végző papoké, vagy világi méltóság családjáé volt. Lehetséges, hogy ez lett a püspök palotája mindaddig, amíg a XII. században fel nem épült az a lakótorony, amelynek alapfalai a Tömlöc-bástya és a gótikus püspöki palota feltárása során kerültek napvilágra. A XIII. század közepéig kanonoki lakóházak sora állt a múzeum jelenlegi kiállítási épületének helyén. A Szent János evangélista tiszteletére szentelt püspöki székesegyház XIXVI. századi építéstörténete a feltárások alapján egyértelműen nyomon követhető. E-i szomszédságában állt a románkori, félköríves apszisú Szent István kápolna, amelyet később gótikus stílusban átépítettek. A XIV. század első harmadában a Szent Péter plébániatemplomról van tudomásunk, amely 1335-ben még a szőlőhegyen, 1500-ban már a palánkkal körülvett külső vár területén állt. A hozzá tartozó település nevét nem ismerjük. A XVI. század elején még működő templom volt, majd 1548 után raktárnak használták. A Káptalan, Káptalan- sor A XIII. század második felében a káptalan tagjainak egy része nemcsak jövedelmet hajtó telket és házat szerzett magának a városban, hanem többen közülük itt is laktak. Egyházi funkciójukból eredően célszerű volt, hogy a püspöki vár közelében telepedjenek le, ezért a mai Knézich Károly utca két oldalán, kelet felé a patakig terjedő területen alakult ki ez a városrész. A XV. században nemcsak a kanonokoknak, hanem a székesegyház javadalmas oltárait és kápolnáit gondozó oltármestereknek is voltak házai az utcában, amelynek DK-i kezdetén kialakult kis téren, a mai minaret helyén állt a Szent Katalin kápolna. 7