Kovács Béla: Agria recuperata. A töröktől visszafoglalt Eger újjáépítésének első évei - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 13. (Eger, 2006)

Bevezetés - Az összeírások adatainak statisztikai elemzése - A szántóföldek

pozsonyi lábat kitevő 63,2 centiméteres egyszerű is lépéssel számolt. Számításai szerint így egy káposztáskert termőfelülete átlagosan 31,2 m

2, azaz 8,7 öl lehetett.

3

4 Bogdán számítása szerint tehát az összes egri kert termőfelülete 2052,2 • ölet, azaz 1,7 kis holdat tenne ki, amelyen kertenként 100, azaz összesen 23.600 fej káposztát lehetett megtermelni. Ezen a területen minden bizonnyal meg lehetett termelni 100 fej káposztát, mert a mai kiskerti gyakorlat szerint az őszi káposztából általában 4 palántát ültetnek el. Ez a mennyiség biztosíthatta ugyan egy háztartás éves szükségletét, de eladásra már nem volt elegendő. Ha a műveléshez szükséges mezsgyék és utak felületét is számításba vesszük, még akkor is igen kevésnek tűnik ez a földterület. A kis kertekben a nagyjából azonos időben elvégzendő mezőgazdasági munka még akkor is nehezen képzelhető el, ha a káposztáskertek több táblában voltak. Nehezen érthető az is, hogy miért kellett ezeket a kis földterületeket kerteknek nevezni, és az összeírás különálló oszlopában feltüntetni. Az ellentmondások feloldása érdekében szükséges, hogy néhány, a káposztáskertekre vonatkozó hódoltságkori török és magyar adatot is figyelembe vegyünk. A hatvani szandzsák 1570-ben készült adóösszeírásában a káposztáskert (bosztán) mértékegysége a dönüm (939,3 m

2), mert a hatvani Kurd szpáhi 2 egységnyi bosztán-földje 2 dönüm területű volt. Sok falu magyar jobbágyai bosztánkertjeik után tizedet is fizettek. Az adózási szabályok szerint azonban erre csak akkor kötelezhették őket, ha saját fogyasztásukon kívül piacra is termeltek.

3' 1613 és 1672 között a Báthoryak ecsedi uradalmának jobbágyai tizedként fejenként 100-125 fő káposztát adtak.

3

6. A XVII. század közepén Máramaros megyei Körtvélyes jobbágyainak káposztatizede 25 fej, vagy 12 pénz. volt.

3

7 A XVIII. század elején a Borsod megyei Vállaj káposztáskerttel rendelkező jobbágyai is 125 fej káposztát adtak tizedként.

3

8 Ezek szerint a jobbágyoknak olyan méretű káposztáskertjeik voltak, amelyen 1000-1250 fej káposztát meg tudtak termelni, a termőfelület tehát 312-390 m

2 lehetett. A III. összeírás kerteket feltüntető oszlopának fejrovata horíi extranei pro caulibus, horti extranei pro caulibus et ceteris, horti extranei pro caulibus et aliis, horti extranei pro caulibus et aliis rebus formákban fordul elő. Ezekből egyértelműen kiderül, hogy a kertekben a káposztán kívül mást is termeltek. Ezt azonban a Bogdán-féle számítás szerinti földfelületen nem lehetett megtenni, tehát az egri káposztáskertek ennél sokkal nagyobbak voltak. A fentiek alapján joggal feltételezhetjük, hogy területük 1 dönüm lehetett. így a 236 kert termőterülete tehát 221.675 m

2 = 61.645 Döl = 51,4 kis holdat tett ki. A szántóföldek A II. összeírásban csak 17 esetben tesznek említést szántóföld birtoklásáról.

3

9 A föld mértékegysége 16 esetben a kila, 1 esetben a köböl. Mindkettő a szemes gabona mérésére is használt űrmérték, amely területmértékként azt jelenti, hogy az adott egységnyi gabonával mekkora földterületet lehet bevetni. A korabeli számítások szerint: 1 kila = 1 pozsonyi mérő = 65,53 1 = 600 öl = 0,5 bécsi 32