Az 1956-os forradalom és megtorlás Heves megyei dokumentumai - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 12. (Eger, 2006)

I. A forradalom előzményei

1. Suha Andor újságíró cikke a Népújságban a kulákok rehabilitációjáról Eger, 1956. július 21. Tiszta szívvel, emberséggel A gyöngyösi járásban kutattuk - vagy tízen -, hol követtünk el hibát, embertelenséget, vagy ahogy mostanában mondogatjuk: törvénysértést a középparasztokkal szemben. Hol, mit kell jóvátennünk, helyrehoznunk? Már régen nem bújtam bele úgy a faluba és az emberek lelkébe, mint most, de úgy vettem észre, hasonlóképpen vannak társaim is. Rekkenő melegben jártuk Nagyréde porát, bokáig dagasztottuk Nagyfügeden a sarat, ültünk a tsz-ek irodájában, vagy a nagy földtáblák szélén, beszélgettünk a parasztemberekkel, akikkel szemben már helyrehoztunk egy s mást. Ültünk takaros kis parasztporták hűvös konyháján, s hallgattuk az öregasszony meg az unoka panaszát. Alltunk szakadó esőben a tornác alatt, beszélgettünk egy családdal, akik között - különös intézkedéseink folytán - társadalmunk minden rétege képviselve volt: az apa tegnap még kulák, ma tsz-elnök, a fiú iskolázott, intelligens ember, AVH-s katona, a lány: jól tanuló általános iskolás, az anya: az állattenyésztés és háztáji gazdaság vezetője, munkása és hőse, nagyanya: a háztartás vezetője. S mind értelmes, fiatal, még a nagyanyó is. Örülnek. Örülnek, hogy igazságot kaptak. Vittünk haza kapálásból a portájukra rangos Pobjeda autón egy 20 éves, csinos, értelmes lányt, aki egy év óta dolgozik apja mellett a földön. Egy éve, mert azelőtt orvostanhallgató volt két évig, azután eltávolították, hogy az apja kulák (most meg a tsz tagja, mint középparaszt). Társalogtunk, csak úgy találomra a falu népével, sűrűjével, akiket nem bántottunk, nem sértettünk meg, csupán véleményükre voltunk kíváncsiak. De persze senki sem képzelheti, hogy e munka során mi olyanok voltunk, mint egy fényképezőgép, vagy magnetofonszalag, amely csupán fényképez vagy a hangot felveszi, hogy ahol kell, azt majd visszaadja. Nem. Mindannyian úgy éreztük, hogy ez a munka egy kicsit tisztítótűz számunkra. Rengeteg emberi sors, tragédia és öröm tárult szemünk elé, hatolt a lelkünkbe. Kommunisták voltunk mindannyian, akik e munkában részt vettünk, nem egy közülünk évtizedes katonája a pártnak, akik mindig a szebbért, a jobbért harcoltunk. De most újból és jobban megértettük mit jelent a nép fiának, a nép szeretőjének és szolgálójának lenni. A nép szava - isten szava. S mi most mind a két fülünket jól kinyitottuk, hogy meghallhassuk e szót. S ebben a szóban belecsendült a falu vezetőinek, párttitkárainak és tanácselnökeinek szava is, akik velünk együtt járták a falut, 60