Az 1956-os forradalom és megtorlás Heves megyei dokumentumai - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 12. (Eger, 2006)

I. A forradalom előzményei

akiknek nagyobb, jóval nagyobb része egyet értett a párt politikájával, a tegnap még kulákként kezelt, de valójában középparaszt emberek rehabilitálásával. Akadt, nem tagadhatjuk, egy-két falusi vezető, aki hiúságból, meg nem értésből, kispolgári álradikalizmusból, vagy a „harcosság" öntetszelgéséből nehezen közelített. De bármi is az oka a merevségnek, ez a mi hibánk, mert nem tudtuk meggyőzni őket, a mi hibánk, mert érzéseinknek csak kis százalékát tudtuk átadni. Úgy érzik, most nekik kell meakulpázni, holott hát ugye „feljebb" is, sőt ott még inkább követtek el hibákat. Most meg ők kérjenek bocsánatot a középparasztoktól? Nem, elvtársak, nem bocsánatkérésről van itt szó, hiszen egy pardonnal ilyesmit nem is lehetne elintézni. Nem is önmarcangolásról, hiszen miért is tennénk? Nagy eredményeket produkáltunk. Új útra vezetjük népünket, de ezen az úton mi is most járunk először - el-elvétve egy-egy kisebb vagy nagyobb hibát. Ezt bizony el kell ismernünk, és jóvá kell tennünk. Odaállni az emberek elé, s ezt elismerni, ne féljen senki, nem csorbul tekintélye, különösen ha nem felejtjük: a tekintélyt (akinek és amennyiben van) a néptől kaptuk. A középparasztokkal szembeni harcosságot és álradikalizmust meg tegyük félre, mert bűnös, buta dolog ez. Találkoztunk vele több helyen, de igazán klasszikus példáját Gyöngyöstarjánban tapasztaltuk, ahol az egyik tanácsfunkcionárius váltig állítgatta egy középparasztról, hogy „kulák az, elvtársak, kulák" (s úgy is bántak vele), mert mindig közbeszólt a gyűléseken, meg a tsz-be se lépett be. Azután tíz perc múlva ez az ember nagyon kellemetlen helyzetbe került, mert kiderült, hogy néhány kulákkal szemben nem alkalmazták - éppen az ő mulasztásából - a korlátozás politikáját, sőt poharazgatni is eljárt ezekhez a „középparasztokhoz". (Mellesleg megjegyezve, az egyiknek 20 hold szőlője, cselédje, teherautója sofőrrel és munkásokkal, valamint Miskolcon kocsmája volt.) Nincs az ilyen dolgoknak tehát semmi köze a párt, a munkásosztály politikájához, s ha nem is mindenütt ilyen élesen nyilvánul meg, de elvi alapja mindenütt a kispolgári ingadozás, az elvtelenség volt. [•••] *** Nyár van, bő a termés, jól aratunk. Folyik a rehabilitáció is szerte a megyében. Jó a falu hangulata. Rajta hát, elvtársak, ahol még nem tettük, tegyük meg, adjunk igazságot az igazságtalanul bántalmazott embereknek. Ezt kívánja tőlünk a párt, saját emberségünk, s maga az élet. Suha Andor Forrás: Népújság, 1956. július 21. 2. p. 61