Az 1956-os forradalom és megtorlás Heves megyei dokumentumai - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 12. (Eger, 2006)

IV. Megtorlás, a forradalom utóélete

ott is tartottuk őket, amíg a Vadász utat el nem hagytuk). Innen a főiskola elé mentünk, ahol a diákok hangszórón keresztül szavaltak. Én felmentem a főiskola erkélyére, ahonnan a következőket mondtam: „Barátaim, rendben, fegyelmezetten hajtottuk végre a felvonulást, nem volt semmi rendzavarás. Két perces néma csenddel adózzunk a pesti halottaknak." Amíg a tömeg csendben állt, az egyik tanár a fülembe súgta, hogy mondjam azt, hogy én, mint a felvonulás vezetője, javaslom, hogy menjünk haza. Én meg is mondtam, Szabó Tibor rendőr főhadnagy elvtárs hallotta, majd az erkélyről lementünk a terembe, miután közösen még egyszer elénekeltük a Himnuszt. Mire lementem az utcára, már csak 10-15 ember volt ott, a tömeg egy része elment a nyomdához, a másik része pedig a TEFU-hoz. Én az üzemhez akartam felmenni a motorért, de láttam, hogy a nyomda előtt egy tömeg van és odamentem. Kiáltványt és röplapokat követeltek. Felmentem a nyomdába, mivel ott ismerős vagyok. Luzsi Antal gépmesternek mondtam, hogy a „ruszki, mars ki" feliratú röplapból ne csináljanak többet. O mindjárt abba is hagyta. Közben sokan jöttek-mentek a nyomdába, és vitték ki a röplapokat az autókhoz, amit a TEFU-tól hoztak. A tömeg szétoszlott, és mi vagy hárman a megmaradt röplapot kiragasztottuk. Társaimat nem ismerem, azóta sem láttam őket. Utána visszamentem az üzembe a motorért, de azt a sofőr elvitte haza, így az üzem kerékpárján mentem haza. Másnap, 1956. október 27-én, szombaton reggel, mint azelőtt, rendesen végigjártam az üzemegységeket. A Beloiannisz utcából mentem a Kacsába, és megálltam a nyomda előtt és felmentem. Beszélgettem az ismerősökkel, közben megkérdeztem Luzsi gépmestert, hogy hogyan lehetne megcsinálni azt, hogy én ide jöhessek dolgozni. Ilyen kérelemmel már fordultam korábban is Mandula igazgató elvtárshoz, de ő nem adott konkrét választ. Az egyik kis gép mellett széles piros-fehér-zöld szalagokat láttam. Megnéztem a formát és láttam, hogy a nemzetőrség részére készülő karszalagok. Nekiálltam és megcsináltam. Kérni akartam egyet, de nem lehetett kapni belőle, mert a rendőrség részére készültek. Jött is három rendőrtiszt, és egyiket mindjárt fel is tűztem a karjára. A gép mellett lévő papírkosárba véletlenül leesett egy szalag, és azt fel is vettem és eltettem. Az egyik nagy gépen újságot nyomtattak, de abbahagyták, mert változott a szöveg. A régi fejlécet egy másik szedéssel cserélték fel, és abból tudtuk meg, hogy megszűnt az AVH. Még beszélgettünk egy darabig, aztán eljöttem. A kapuban szolgálatot teljesítő rendőrnek megmondtam, hogy ne engedjen fel senkit, mert nem tudnak dolgozni, csak azt, akinek fontos dolga van és van nemzetőr karszalagja. Motorra ültem és bementem az irodába, majd elmentem az AVH felé. Mikor az OTI

ls0 elé értem, láttam, hogy a sarkon mind a két oldalon áll egy-egy civil és géppiszl

x" OTI = Országos Társadalombiztosítási Intézet; a köznyelv e régi néven nevezte a megyei és városi szakrendelő-intézeteket. Egerben a Tárkányi Béla utca sarkán állt akkoriban. 342