Az 1956-os forradalom és megtorlás Heves megyei dokumentumai - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 12. (Eger, 2006)

IV. Megtorlás, a forradalom utóélete

toly van náluk. A színház előtt egy csomó ember állt, és mind a Klapka út felé néznek. Én is megálltam és megkérdeztem, hogy mi van, azt mondták, hogy most szerelik le az ávósokat. Kis idő múlva két rendőr szaladt át az úton a Fagylaltkertből az ÁVH épülete felé. Kezükben géppisztoly volt. Valaki megjegyezte, hogy jó volna szólni a katonáknak, hogy jöjjenek be a tankkal. Én felültem a motorra és elmentem a laktanyába és szóltam az ügyeletes tiszt elvtársnak, hogy mi a helyzet. Ő magával vitt egy őrnagy elvtárs elé, de voltak nála, az a főiskolai tanár, akivel előző este találkoztam a főiskola erkélyén. Tárgyaltak valamiről, amihez a honvédség segítségét kérték. Mikor rám került a sor, elmondtam a helyzetet, akkorra már egy másik egyén is jött, ugyanazzal, amivel én. Az őrnagy elvtárs azt mondta, hogy azonnal intézkedik. Mi lementünk az utcára és elmentünk. A laktanyából jövet elromlott a motorom, de azért lementem az AVH elé. Mire odaértem, egy nagy tömeg volt ott, nagy kiabálás. Engem bántott, hogy elromlott a motor, ezért lementem a Mária úti szeszfőzdébe, hogy megcsináljam. Szerencsémre ott volt a szerelő, és ő megmondta, hogy a javítás hosszú, mert szét kell szedni a motort. Gondoltam, hogy majd hétfon elviszem hozzá. Visszamenten az AVH-hoz és láttam, hogy éppen két nőt igazoltattak, és hogy mindenkinél, legalábbis a férfiaknál fegyver van. Megkérdeztem, hogy hol kapták, azt mondták, hogy az AVH-ról hozták. A motort betoltam az erdőgazdaság udvarára és én is bementem az AVH-ra. Majd visszamentem a motorért, és átadtam azt is. Négyen, egy rendőr, egy katona, egy civil és én felmentünk az emeletre, majd a padlásra, és a padlásablakban találtam egy golyószórótár-tartó táskát két töltött tárral, ezt mindjárt levittük a kapus szobába. Láttam, hogy a fegyvereket az alagsorból hozzák, és én is arra mentem, és így kerültem a fegyverraktárba. Gyermekkoromban, ha egy darab deszka került a kezembe, pisztolyt faragtam belőle. Most is megláttam egy ládát, abban pisztolyok voltak. Egy alhadnagy elvtárs mondta, hogy ezek mind rosszak. Nem baj, mondtam, és kivettem egyet. Táskát is találtam és a nadrágszíjammal felkötöttem. Találtam hozzá 4 db töltényt és azt betettem a tárba, de abban nem vagyok biztos, hogy nem töltöttem-e csőre, mert ebből keletkezett az egész baj. Két láda kézigránátot is láttam, ezeket az ajtó melletti üres lőszeres ládák alá tettem, nehogy valakinek a kezébe kerüljenek. Felmentem a kapus szobába, egy rendőr iskolatársam volt ott, akit csak Marci néven tudok megnevezni, akinek a vezetéknevét nem tudom. Azt mondta, hogy adjam oda neki a pisztolyt. Először nem akartam odaadni, de gondoltam, hogy hozhatok még fel, mert van. Odaadtam, és ő nem nézte meg, hogy töltve van-e, és én valószínű, hogy nem mondtam neki, mert elsült, és ellőtte a jobb combomat. A lövésre bejöttek többen is, és én mondtam a Marcinak, hogy nem baj, csontot nem ért, nehogy valami bajod legyen, inkább azt mondom, hogy én lőttem meg magam. Beszállítottak az I. sz. sebészetre és ott feküdtem 1956. október 27-től november 20-ig. 343