Az 1956-os forradalom és megtorlás Heves megyei dokumentumai - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 12. (Eger, 2006)

IV. Megtorlás, a forradalom utóélete

önkénnyel, ma szintén nyugaton bocsátja áruba tollát és hazáját. Sorolhatnánk tovább is ezeket a közismert példákat, melyekből már akkor nyomban ki lehetett érezni az ellenséges szándékot. Az ellenforradalom előkészítői a XX. kongresszus szellemét használták fel arra, hogy leplezzék igazi céljaikat, így sok, a munkáshatalomhoz hű embert is sikerült megtéveszteniük. Az október 23-án lefolyt tüntetés, melynek kezdeményezői, az egyetemisták, nagyrészt ily módon megtévesztett fiatalok voltak, fegyveres ellenforradalmi felkeléssé változott. A további ismert események során a hatalom fokozatosan az ellenforradalmi erők kezébe csúszott át. A régi rend hívei országszerte aktivizálódtak, és kezdetét vette a kommunisták üldözése, a proletárhatalom felszámolása. Az ellenforradalom rohama Egerfarmost sem kerülte el. Ez a kisközség, amely mintegy 1300 lakost számlál, a felszabadulás után hatalmas fejlődésen ment keresztül. Még felsorolni is sok lenne, mennyi mindennel gazdagodott az elmúlt 12 esztendő alatt, nem is beszélve arról, hogy 1945-ben 250 nincstelen család kapott földet az urasági birtok felosztásakor. A községben élő kulákokat, volt csendőröket és egyéb reakciós elemeket persze nem hatották meg túlságosan ezek a tények, ők a „régi szép világuk" után áhítoztak. Érthető hát októberi örömük, „forradalmi" lelkesedésük, amikor álmaik megvalósulását látták bekövetkezni. Október 26-án este a szokottnál is többen gyűltek össze a falu kocsmájában, ahol részletesen megvitatták a „forradalmi eseményeket". Pók János postai kézbesítő, aki aznap járt a szomszédos Mezőszemere és Szihalom községekben, beszámolt az ottani tüntetésekről. Felbuzdulva a példán, a társaság felkerekedett, és Kovács Gábor, Nagy Sándor, Veres Illés középparasztok, valamint Dudás Anasztáz körzeti villanyszerelő (kulák fia) vezetésével a tanácsházára vonultak. Az itt tartózkodó vb-elnöktől és vb-titkártól követelték, hogy adják elő a középületekből annak idején eltávolított feszületeket. Kijelentették, hogy a tanácsot és az MDP-t azonnal fel kell oszlatni, továbbá, hogy ezentúl a „községházába" párttag nem teheti be a lábát. Dudás Anasztáz a tanácstitkárt felelősségre vonta azért - s közben az orra alatt hadonászott -, mert öccséről rossz káderjellemzést küldött (ugyanis megírta, hogy az apja kulák), valamint azért, mert kulák apját nem rehabilitálták. Több ehhez hasonló jelenet után a társaság visszahúzódott a főhadiszállásra, a kocsmába, ahol újabb híveket toboroztak. Éjfél előtt, 10-11 óra között a megszaporodott csoport újra a tanácsházhoz vonult, ahol sor került a „forradalmi tanács" megválasztására. Ennek tagjai lettek: Pók János, Kovács Gábor, Veres Illés, Veres Gábor. Ez a bizottság azonnal működésbe lépett. Legsürgősebb feladatul tűzték ki az éjféli órákban tartandó tüntető felvonulás megszervezését, amely terv azonban teljes kudarcba fulladt. Másnapra, október 27-re nagygyűlést hirdettek, melynek feladata lett 408