Az 1956-os forradalom és megtorlás Heves megyei dokumentumai - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 12. (Eger, 2006)

IV. Megtorlás, a forradalom utóélete

volna a pesti „forradalom"-mal való szolidaritás kinyilvánítása és „a kommunisták megfélemlítése". A tanácsterem 9 órára benépesedett, mintegy 300-350 főnyi tömeg gyűlt egybe. Az első sorokban jórészt olyan elemek feszítettek, akiknek viselkedésén bárki lemérhette az akkori helyzet általános képét. Velejükig reakciós emberek voltak ezek, némelyikük az összes családtagokat magával hozta, csakhogy minél többen legyenek tanúi a helyi kommunista hatalom felszámolásának. Hogy vérmes reményeik mégsem egészen válhattak valóra, abban nagy szerepe volt a gyűlés józanabb gondolkodású résztvevőinek, akik lecsillapították a kedélyeket. Nagyidai Tivadar állami gazdasági dolgozónak - a gyűlés alkalmi szónokának beszéde sem adott közvetlen alkalmat arra, hogy a tömeg kommunistaellenes kirohanásokra ragadtassa magát. így történhetett meg, hogy a nagygyűlés résztvevői által megválasztott munkástanácsba az ellenforradalmi hangadókon kívül 4 MDP-tagot és 2 tsz-tagot is beválasztottak. A munkástanácson belül működő ellenforradalmi hangadók fő alakja Veres Illés volt, aki anyagi helyzeténél fogva a középparasztokhoz tartozott, de politikai felfogása még a kulákoknál is reakciósabbá aljasította. Ez az ember fennállása óta ellenséges érzelmekkel viseltetett a népi demokrácia iránt, bár egyik fia fontos állami pozíciót töltött be, míg a kisebbik gyermekét az állam középiskolában taníttatta. Tőle indultak ki - persze kulák rokonságának sugalmazása is közrejátszott ebben - azok az elképzelések, melyek, ha megvalósulnak, a tizenkét év előtti viszonyokat állítják vissza a falu életében. A munkástanácson belül működő ellenforradalmi csoport egyik fő célkitűzése az volt, hogy vissza akarták adni a kulákoknak volt földjüket és vagyontárgyaikat, ideértve Oláh Gyuláné volt földbirtokost is, akinek a felszabadulás után a nincstelen családok között kiosztott párszáz holdját szintén vissza akarták juttatni. Programjuknak ebből a részéből annyi meg is valósult, hogy az újonnan renovált óvoda épületébe beköltöztették annak volt tulajdonosát, Borhy István osztályidegen elemet. Az ellenforradalmi csoportnak határozott szándékában állt, hogy az Új Barázda Termelőszövetkezetet feloszlatják, annak felszerelését, ingóságait és lábon álló terményeit felosztják. Tervbe vették azt is, hogy a gépállomást, a földmüvesszövetkezetet és a Terményforgalmi Vállalat raktárának irányítását a saját kezükbe veszik, valamint, hogy a földek tulajdonjogát a Horthy-rendszer viszonyai alapján rendezik. Mivel a közigazgatás vallás-erkölcsi alapokra helyezése megvalósult azzal a körmenettel, melynek során a tanácsháza épületében ünnepélyesen, a klérus közreműködésével kiakasztották a feszületet, a fent említett „forradalmárok" arról is igyekeztek gondoskodni, hogy a község élére „megfelelő" ember kerüljön. Ezt meg is találták Borhy István egykori főjegyző személyében, akit messzemenő reakciós érzületeinél és kulák voltánál fogva igen méltónak találtak erre a feladatra. A Szovjetunió „beavatkozása" azonban gon409