Az 1956-os forradalom és megtorlás Heves megyei dokumentumai - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 12. (Eger, 2006)
IV. Megtorlás, a forradalom utóélete
182. MEGTORLÁS, A FORRADALOM UTÓÉLETE A forradalmat követő megtorlás lényegében a november 4-i szovjet katonai megszállással veszi kezdetét, s legalább fél évtizedig tart. Bár az amnesztiarendeleteket viszonylag korán meghozzák (az elsőt 1959-ben, az utolsót 1963ban) a büntetőperek csak 1962-re zárulnak le, sőt: az '56-os „rovott múlt" az érintetteket a Kádár-korszak végéig elkíséri. 1956. november végén, december elején kerül sor a forradalmi szervezetek vezetőinek és az ellenállás szellemi irányítóinak tömeges letartóztatására. December 11-én (a Nagy-budapesti Központi Munkástanács — KMT - által meghirdetett 48 órás országos sztrájk első napján) elrendelik a statáriális bíráskodást. Ennek hatálya gyilkosságra, gyújtogatásra, rablásra, egyes szabotázsakciókra, valamint a fegyver- és lőszerrejtegetésre terjed ki. A büntetési tételeket két nappal később határozzák meg, amelyek között a halálbüntetés is szerepel. Ha a vádlottat a rögtönítélő bíróság nem terjeszti fel kegyelemre, az ítélet azonnal végrehajtható. Az első statáriális ítéletet december 15-én Miskolcon hozzák meg: Soltész Józsefet fegyvertartás vádjával állítják bíróság elé és még aznap kivégzik. A jelentős pereket nem statáriális, hanem katonai bíróságok, illetve a megtorlás végrehajtására létrehozott népbírósági tanácsok folytatják le. Az ítéletek súlyosak: összesen 229 embert végeznek ki a forradalomban való részvétel miatt. 1956-os cselekményért 1956. november 4. és 1958. április 1. között 14378 embert ítélnek el nem jogerősen' 7 7, és ennél is magasabb számú az internálás, valamint a rendőrhatósági intézkedés. A megtorlás a Nagy Imre-csoport tagjait és a velük együttműködő vagy hozzájuk közel álló írókat, újságírókat, művészeket, tudósokat, az egyetemi, főiskolai forradalmi eseményekben résztvevők körét is eléri. Legnagyobb kül- és belföldi figyelem természetesen a volt miniszterelnök sorsát követi. A döntés Moszkvában születik: 1957 márciusában egy magyar párt- és kormánydelegáció tárgyal a legfelsőbb szovjet vezetéssel, ahol többek közt úgy határoznak, hogy a megtorlást kiterjesztik Nagy Imréékre is. Néhány nappal később a romániai Snagovban Nagy Imrét és társait letartóztatják, majd titokban Budapestre, a Gyorskocsi utcai fogdába szállítják őket. Az ügyükben lefolytatott bírósági eljárást kül- és belpolitikai taktikázások szakítják meg, de végül a szovjet vezetés „szabad folyást enged a törvényes eljárásnak", amely egyet jelent a legsúlyosabb ítélet kimondásával, melyre a magyar vezetők rábólintanak. 1958. június 9-15. között szigorúan titkos körülmények között zajlik a Nagy Imre-per, amely17 7 Szakolczai 2001.93. p. 339
