Az 1848–49-es I. magyar hadtest iratai. Megalakulástól az 1849. január 4-i kassai vereségig - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 9. (Eger, 2002)

Okmányok

84. Eger, 1848. december 15. HEVES MEGYE ÁLLANDÓ BIZOTTMÁNYÁNAK HATÁROZATA Olvastatott Pulszky Sándor ezredesnek a Megyéhez érkezett hivatalos levele, mely szerint akként értesülvén, hogy e Megye közönsége december 19-én 3000 főnyi nemzetőrséget a táborba szállíttatni akar, annálfogva arra kéri fel a Megyét, hogy csupán lőfegyverekkel ellátott, s azokkal bánni tudó egyéneket szakértő tisztekkel szállítsanak, a kaszás vagy dzsidásokkal a Megyén netalán keresztül vonulandó ellenséget nyugtalanítván. Mely hivatalos levél honvédi bizottmányilag kinevezett kormánybiztos Almásy Pálnak kellő intézkedés végett kiadatott. HML IV-l/a 152. k. 2725. 85. Miskolc, 1848. december 15. BORSOD MEGYEI SAJTÓTUDÓSÍTÁS A DECEMBER 11-1 BUDAMÉRI ÜTKÖZETRŐL ÉS AZ UTÁNA KIALAKULT HELYZETRŐL A múlt kedden, azaz folyó hó 11., azon hírre ébredénk föl, hogy a Galíciából beütött Schlik, seregével Bártfán, Eperjesen keresztül nyomulván, immár Kassát is megszállotta. E hír annál váratlanabb volt, mert a megelőző napon, az inváziónak megtörténtéről sem volt biztos tudomásunk, sokat hallánk ellenben a galíciai passzusok megerősítésébeni erélyességről, s épen akorban olvasók a beregi kormánybiztos'

1' tudósítását is, miszerint Galícia felől semmitől sem tarthatunk, s íme 11. reggel Irányi kormánybiztos Miskolcon terem azon hírrel, hogy Kassánál csatát veszítettünk. Hogy e két kormánybiztosi tudósítások közöl az utóbbi igaz, mindenki meggyőződhetett abból, miszerint egymást érték utcáinkon, a visszavonuló nemzetőrök, őrnagyok, menekülő családok, kicsigázott lovaktól vont ágyúk, társzekerek, egy-két sebesült harcos, majd egy elfogott dragonyos kapitány* is hozatott ide. A Kassán túli parton volt az ütközet, de nem sokáig sikerült népünknek az ellent feltartóztatni, mert táborunkban, kevés honvéden, s egy lengyel csapaton kívül, a többi erő nagyrészt rosszul fegyverzett, ruházott, s családi gondokkal terhelt nemzetőrökből állott, szép számú ágyúinkhoz hiányzott a fedezet, s az egész hadi munkálatban az összefüggés és rend, veszteségünk számát kitudni nehéz, mert a nép annyira széledt, ahány megyéből való volt. A lengyelek bámulatos elszántságot tanúsítanának, ezeknek köszönhető, hogy az ágyúk, egy felfordulton kívül, az üldöző chevauxlegerek által el nem foglaltattak, sőt bevárván ezek egy kocsmánál a lovasokat, közölök többet lelőttek, egy őrnagy is elejtetett*. Borsodban a nemzetőrség a kiindulásra eléggé kész volt, s ennek következtében a hon maradt proletáriusok néhol nem a legjobban gazdálkodtak. 9-én, s 10-én indult el 2200 nemzetőrünk, a 9-én kiindultak közöl úgy halljuk 3 esett el, a 10-én indultak pedig már Szinától, a visszavonulás által sodortattak hazafelé. Mondják, hogy az ellátás élelem dolgában, s a rendezés igen hiányos volt, s e sereg a dési táborhoz sokat hasonlított, biz az eredmény is ezt sejteti, azért is az ezen események fölötti okoskodások és ítéletek, némelyekre nézve nem igen kedvezők, de minek írnám le azokat, midőn tények szólanak, addig-addig, hogy majd csak tanul azokból valaha aki akar. A főtisztek itt tartózkodnak, huszárok, honvédek, lengyelek, érkeztek és váratnak, ilyen segítség, ha gyorsan jönne, még sokat tehetne, most mindenki sajnálja, hogy erre eddig hasztalan számolt a fölvidék, pedig eléggé kiabáltunk, mely nagy szükség volna reá. Abaúj megye tisztikara Szikszóra menekült. A Miskolcon tartatott népgyűlés, és megyének bizottmánya, védelmünkre mindent mit lehet, elkövetni határozott. Nem írom meg mind mit teszünk. Nagyobb óvatosság kellene némely levelező uraknak a nyilvánosságot kezelni, mert úgy - 85 -