Az 1848–49-es I. magyar hadtest iratai. Megalakulástól az 1849. január 4-i kassai vereségig - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 9. (Eger, 2002)

Okmányok

látszik, némelyek előtt az a cél, hogy elmondhassák, a nyilvánosságot megtartottuk, de a hazát elvesztettük. így vagyunk most sok tekintetben az egyenlőséggel is, összetévesztjük az eszközt a céllal. Az első rémhírre városunkból kiköltözött nők és gyermekek lassanként visszatérnek. Reményijük, hogy az elsőbbek, a honvédek számára tett fejérneműkbeni igen szép ajánlataik teljesítésében, e zavarok által nem sokáig lesznek gátolva. Nagyon meg vagyunk akadva bankjegyeinkkel, mert az aprópénz napról-napra mind inkább eltűnik. Mesterembereink az itteni katonai ruhabizottmány által annyira elfoglaltatvák, hogy a legszükségesb öltözet nemüeket is, nagy bajjal lehet itt elkészíttetni. Közlöny, 1848. december 19. 86. Miskolc, 1848. december 16. IRÁNYI DÁNIEL KORMÁNYBIZTOS LEVELE AZ OHB-HOZ Ma jött Szemere Bertalan teljhatalommal a felső vidéki megyék fölött, értésemre adván, miképp engem tábori élelmezési biztosnak méltóztatott kinevezni. Eddigelé - a Simunich-féle szándéklott beütés óta - én voltam a felső vidék védelmére Pulszky oldala mellett teljhatalmú biztosnak kinevezve, s ezen hatáskörben folyvást, s újabban most is a Schlik-féle betörés és ellene való hadjárat alkalmával működtem, s remélem hogy fáradhatlanúl és becsületesen be is töltöttem hivatalomat. Ha tehát most más neveztetik ki helyembe - bár Szemerének szívesen alárendelem magamat - és én élelmezési biztosságra redukáltatom, ez a közönség előtt irántam való bizalmatlanság színében tűnik fel. Én pedig szívesen szolgálom hazámat bár mint közlegény is, de kompromittáltatni nem szeretek. Szemere azt mondja ugyan, mikép a honvédelmi választmány azt gondolta, hogy én csupán Sárosra volnék biztosul kinevezve, de ezen tévedést a többi megyék, melyekben önök felhatalmazásánál fogva, szinte rendelkeztem, nem tudván, a közönség azon véleményben lesz, miképp az én működésemmel is megelégedve nem lévén a Honvédelmi Bizottmány, mint Pulszkyt, úgy engem is remplacírozni* tartotta szükségesnek más biztos által. Ez oknál fogva, de hozzájárulván még az is, miképp én Pulszkyt nézve ugyan tehetlensége és alkalmatlansága miatt tovább együtt működni nem akartam, Mészáros Lázár hadügyminiszter és most fővezér úr elveivel és eljárásával soha egyet nem értettem, sőt mindig ellenkeztem, és így vele most is a táborozásnál öszhangozván alig működhetném, de továbbá, minthogy mai napig tábori élelmezési biztosképpen Farkassányi Sámuel működött, és pedig hasonlóan a Honvédelmi Bizottmány nevezésénél fogva, őt is ezen tisztéből, minden indok nélkül, sőt még csak meg sem emlékezvén róla, én kiütni nem akarom, annál kevésbé, miután ő az élelmezés körül eddigi tapasztalatainál és gyakorlottságánál fogva nálamnál bizonyosan alkalmasabb, mindezeknél fogva kénytelen vagyok a Honvédelmi Bizottmányt megkérni, miszerint engem ezen reám ruházott új hivataltúl fölmenteni méltóztassék, addig is Farkassányi tovább folytatván a maga hivatalát. Egyszersmind pedig az ország előtti becsületem tekintetéből kérem, hogy a fentebb érintett tévedést hírlapilag is megérinteni, s ha, mint remélem, eddigi működésemmel megelégedve voltak, lemondásom közzétételével azt is kijelenteni méltóztassék. Ezen elégtételt megérdemlem, azt öntudattal mondhatom, s én kész vagyok feláldozni hazám javának mindent, de becsületemet megóvni akarom. MOL H 2 OHB 1848:6033., eredeti tisztázat. - 86 -