Az 1848–49-es I. magyar hadtest iratai. Megalakulástól az 1849. január 4-i kassai vereségig - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 9. (Eger, 2002)
Az északi mozgó hadtest létrejötte és tevékenysége az 1849. január 4-i kassai vereségig
A felszerelés mellett a legnagyobb, s mondhatni folyamatos gondot az élelmezés jelentette. Ezt a tevékenységet külön kormánybiztos irányította. Az OHB enre a feladatkörre eredetileg Irányi Dánielt nevezte ki, de ő ezt sértettségből, illetve azért, mert azt már az ő felkérésére korábban Farkassányi Sámuel, Abaúj megyei kormánybiztos látta el, nem vállalta. így a megérkező Szemere Bertalan továbbra is Farkassányit alkalmazta tábori élelmezési kormánybiztosként. O annak rendszerét úgy képzelte el, hogy minden dandár mellé kinevez egy élelmezési segédbiztost, illetve úgy, hogy az élelmezési ügyek vitelére minden alakulatban megbíznak egy tisztet. Ezen elképzelései meg is valósultak, de a hadtest élelmezése ennek ellenére kritikán alul működött. Egyrészt azért mert a hadtestparancsnokság és Farkassányi együttműködése nem volt kielégítő, noha a táborkarba beosztva külön élelmezési tiszt is tevékenykedett, Wilkovsky József. A kormánybiztos gyakran nem rendelkezett információkkal a csapatok létszámáról és elhelyezkedéséről. Ez azonban nem csak a táborkar mulasztása volt, hanem annak a kifolyása is, hogy Farkassányi nem számolt a csapatok mozgásával. S ezzel eljutunk a második fő okhoz, ami nem más, mint hogy Farkassányi íróasztal mellől, adminisztratív módon igyekezett ellátni feladatát, nem számolva az állandóan változó körülményekkel. Gyakran egyes települések teljesítőképességéről sem rendelkezett megfelelő információkkal. A változó körülmények, a hadmozdulatok figyelembe nem vétele gyakran eredményezte azt, hogy a csapatok élelem nélkül maradtak. Az élelmezést - a kirendelt élelmezési biztosok ellenére - gyakran az egyes parancsnokoknak kellett megoldaniuk a saját hatáskörükben. 3 8 Farkassányi eredményesebben tevékenykedett a felszerelési problémák megoldásában. A felsorolt különböző problémák ellenére a Miskolcon és környékén elhelyezett csapatok egységes szervezetet, hadtestet kezdtek alkotni. Ez mindenképpen érdemül könyvelhető el egyrészt Mészáros Lázárnak, másrészt Csermelyi Lajos őrnagynak, táborkari főnöknek. A beosztott parancsnokok közül is többen hozzájárultak a szervezettség előmozdításához, pl. Dessewffy Arisztid, aki a nagyobb mozgékonyság érdekében napok alatt megoldotta az alakulatok társzekerekkel való ellátását. A szervezésben és a szükséges felszerelések előteremtésében jelentős érdemei voltak Szemere Bertalan főkormánybiztosnak is. Sajátos volt Mészáros Lázár és Szemere Bertalan együttműködése. Szemere túlzottan, gyakran határozott hangnemet megütve, beleavatkozott tisztán katonai kérdésekbe is. Mészáros, aki Kossuth részéről ehhez már hozzászokott mint hadügyminiszter, ezzel nem szállt szembe. Szemere így szinte már magában is hadvezéri képességeket kezdett felfedezni, január 1-én azt írta Kossuthnak, hogy: „A hadvezetéshez, úgy látom nem kell nagy bölcsesség. Szemesség, elevenség, vállalkozó szellem kell. Ez nincs. Már szégyellem a sok figyelmeztetést, melyet a vezérlet mindig helyesnek talál. " Ez a sajátos viszony felveti Mészáros Lázár hadtestparancsnoki alkalmasságát. Véleményünk szerint a szervezési képességek, megfelelő táborkar támogatásával, megvoltak Mészárosban. Ami hiányzott belőle, az a megfelelő erély. Ennek hiánya nyilvánult meg a Szemerével és más vezető politikussal való kapcsolattartásában is. Igaz hozzá kell tennünk, hogy az elérendő célokban és a szükséges feladatokban Mészáros és Szemere közt nem igen volt nézeteltérés. Mindketten a hadtest minél hamarabbi hadrafoghatóságát akarták elérni, így Mészáros számára nem volt olyan külön katonai érdek, amit védelmeznie kellett volna a politikai hatósággal szemben, legfeljebb a katonai parancsnokság tekintélyét. Amiben mégis eltértek a nézeteik, az a tisztikarral szembeni fellépés. Szemere számos alkalommal kifogásolta a tisztikar szellemét és hozzáállását, s velük szemben erélyes fellépésre ösztönözte Mészárost. A hadügyminiszter egyetértett a kritikai észrevételekkel, de jelleméből kifolyólag kerülte a példastatuálásnak betudható kemény fellépést. Megmaradt a napiparancsok szigorú hangneménél. 3 9 3 8 Lásd 61., 86., 150., 303., 345., 355., 363., 365., 382., 394. sz. dokumentumok. 3 9 Lásd 122., 303., 377. sz. dokumentumok. -27-
