Az 1848–49-es I. magyar hadtest iratai. Megalakulástól az 1849. január 4-i kassai vereségig - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 9. (Eger, 2002)

Előszó

Előszó A kötet összeállítóinak célja az 1848-49-es szabadságharc egyik magasabb egységének, az I. magyar hadtestnek a bemutatása a belső szolgálati iratok, a parancsnokok jelentései, a felsőbb szervekkel, úgy mint Országos Honvédelmi Bizottmány (a továbbiakban OHB), Hadügyminisztérium stb., és a törvényhatóságokkal, kormánybiztosokkal folytatott levelezés alapján. A hadtestek történetének feldolgozása még jórészt fehér foltja a szabadságharcot feldolgozó gazdag szakirodalomnak, bár több tanulmány már a korábbiakban is érintette ezt a területet, az I. hadtest vonatkozásában pl. Borús Józsefnek a hadtest történetét 1848 december és 1849 február között feldolgozó írása.

1 A jelen kötet összeállítói is több olyan tanulmányt jelentettek meg, amely szervesen kapcsolódik az említett hadtest történetéhez.

2 A feldolgozás támaszkodhat a közelmúltban egyre nagyobb számban megjelent alakulat történetekre is. Az I. hadtestbe beosztott alakulatok közül részben vagy teljesen fel lett dolgozva a 26., a 28., a 43. és a 47. honvédzászlóaljak története.

3 A kötet összeállítói korábbi kutatásaikra támaszkodva, azért is választották az I. hadtestet, illetve annak kezdeti időszakát, mert annak iratanyaga jórészt fellelhető a Hadtörténelmi Levéltárban, illetve a Magyar Országos Levéltárban a számvevőségi iratok (H 83) és a vegyes iratok (H 147 13. d.) között. Sok támpontot adnak a hadtestre vonatkozóan Irányi Dániel, Szemere Bertalan és Farkassányi Sámuel kormánybiztosoknak az OHB-hoz írt jelentései is. Lényeges információkat tartalmaznak Farkassányi kormánybiztosi iratai, amelyek részben a Magyar Országos Levéltárban (H 105), illetve a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban találhatóak. A tágabb kitekintés érdekében más északkeleti vármegyékben tevékenykedő kormánybiztosok (pl. Boronkay Albert, Jakabfalvay Antal, Szintay János stb.) iratait és hivatalos jelentéseit is felhasználtuk. A szabadságharc hadtestnek megfelelő magasabb egységei 1848 őszén és telén ad hoc jelleggel alakultak meg az országnak a belső lázadások és külső támadások által veszélyeztetett részein (Bácskában, Bánságban, Dráva mentén, Muraközben, Észak-Erdélyben, ÉszakkeletMagyarországon). Az alakulástól a fegyverletételig történetük több jól elkülöníthető szakaszra tagolható. Ezek kezdetben a hadtestek elnevezéseiben is tetten érhetők, miután sorszámmal csak februárban látták el azokat. Ezt megelőzően az I. hadtest is különböző neveken szerepelt, illetve 1848 december közepéig azzal nem is rendelkezett. Erre a kezdeti időszakra a „Pulszky-hadtest" elnevezést tartjuk a legkifejezőbbnek. 1848 december közepétől 1849 január közepéig terjedő időszakban több elnevezéssel is szerepel a hadtest. Leggyakrabban a „Felső-magyarországi mozgó hadsereg", illetve az „északi mozgó hadsereg" néven. Miután a létszámot tekintve csak hadtestről lehet beszélni, ezt használjuk a hadsereg helyett, elnevezésében pedig az „északi mozgó" mellett döntöttünk, elismerve a „Felső-magyarországi mozgó" létjogosultságát is. 1849 január közepétől a februári sorszámozásig a hadtest „felső-tiszai" jelzővel szerepel. A fent említett nevek utalnak a hadtest történetének belső szakaszaira, de azt teljesen nem fedik le. Nem köthetők az egyes szakaszok a hadtestparancsnokok személyéhez sem. A szakaszhatárokat a hadtestre meghatározó jelleggel bíró katonai események jelölik ki. így a kezdeti időszakban az 1848. december 11-i budaméri és az 1849. január 4-i kassai vereségek, amelyek után ismételten újjá kellett szervezni a hadtestet. A harmadik elkülöníthető szakasz a kassai vereségtől február elejéig tart, amely időszakban a hadtest továbbra is önállóan tevékenykedett. A következő hónapokban az I. hadtest a fősereg részeként tevékenykedett, amely az egymást váltó fővezérek (Dembinski, Vetter, Görgei), illetve az általuk kezdeményezett ellentámadások által tagolható kisebb korszakokra Buda május 21 -i bevételéig. A következő korszakokat a fősereg júniusi Vág-menti sikertelen támadási kísérlete, a Komárom környéki csaták és a Komáromtól Világosig tartó hadmenet képezik. A jelen kötet az 1849. január 4-i kassai vereség másnapjáig dolgozza fel a hadtest történetét, s január 5-ikével zártuk le a közzétett iratokat is. 1 Lásd Borús. 2 Lásd Dér 2000., Dér 2001., valamint Hajagos 1994„Hajagos 1998. 3 Lásd Hajagos 1996., Hajagos 1998., Kedves, Hermann 1992. - 16-