Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)

A forrás közlésének alapelvei

a további egyéni kutatási lehetőségeket. És ezért lehet találni oly gyakran félköríves zárójelbe tett szavakat a magyar fordításban, hiszen azok a latin szövegben nem íródtak le, de az értelmezéshez éppenséggel szükségesek lehetnek. A szögletes zárójelet már „lefoglaltuk" az EFK-kéziratból származó kiegészítésekre, ezért kerültek a fordítói kiegészítések félköríves zárójelek közé. Hozzátesszük: az eredeti szövegben is meglévő zárójelek korhüek maradtak, azaz /:ilyen kettőspontos:/ ferde zárójelekként láthatók. A latin kéziratokhoz szándékosan nem maradtunk hűek néhány olyan esetben, amikor annak sem tárgyszerű tartalmi, sem az egykorú szerzőre - észjárására, asszociációira, érzelmi viszonyulásaira - utaló személyes vonatkozásai nem lehettek. Ezek a következők: - A formalizált fejezetcímek egyszerűsítése a fölöslegesen ismétlődő jelzők, toldalékok elhagyásával pl. A vármegye tarnai járása helyett: Tarnai járás. - A földrajzi neveket „a latin oldalakon" eredeti, akár hibás alakjukban is meghagytuk, a fordítás után azonban már javított és egységes formában - de nem a XX. század elején megalkotott új összetételekkel - közöljük. Például latin szövegben: Bara, magyarban: Bura, de nem Tiszabura, vagy latinnál: fluviolus, rivus Bena, magyarban: Bene-patak, de Benevize csak akkor, ha latin szövegben is szó szerint így olvasható. - A személyek vezeték- és keresztneveit hasonlóképpen egységesre javítottuk a magyar szövegben. A kéziratos latin szöveg átírása A kiadás alapjául szolgáló kézirat a humanista latin írásszokások szerint készült. Következetesen használja a kettőshangzókat, főleg a gyakori ae-t és oe-t (praedium, foenisecium), a ti szótagot (planities). Ingadozó a gu, su hangcsoportok írásában, egyaránt előfordul a szövegben lingua és lingva, Suevus és Svevus, a qu írása viszont egységes: reliquus. Hasonló változatosság van az igekötős igék esetében, a hasonulást olykor jelöli, olykor nem (adparere és apparuit). Az i és j hangok jelölése csak részben különül el. Az i hangot rendszerint ivel írja (kivétel: Janoshidjensi), illetve a görög eredetű szavakban (gymnasium) és még néhány szóban (sylva, orgya) y-nal. A j hangot azonban i és j betűvel is. A scriptor egyedi szokása: femina helyett faemina, illetve foemina, heres helyett haeres (és származékaik). Nagy kezdőbetűket nemcsak tulajdonnevekben ír, hanem méltóságnevekben, sőt a mondatban hangsúlytalan köznevekben is. A számok szintén minden írásváltozatban előfordulnak: betűvel, római és arab számokkal egyaránt. A szöveg közlése során a fenti ingadozásokat egységesítettük, a (szöveghez leginkább használható és ajánlható Finály és Bartal) szótárak helyesírása alapján, így következetes a gu, qu, su írása (lingua, consequor, consuetudo) és a 25