Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)

A forrás közlésének alapelvei

hasonulások jelölése (attollere). Az i hang jelölésére az y-t is meghagytuk, a j hangot viszont mindig j-vel írtuk. Nagy kezdőbetűvel írjuk a tulajdonneveket (Joannes Almasy), a tulajdonnévből képzett mellékneveket (religio Calviniana) és határozószókat (Latiné), valamint a szentek és ünnepek nevének minden elemét (Visitatio Beatae Mariae Virginis). A hónapok és naptári határnapok nevét a latin szemlélet szerint tulajdonnévnek tekintettük. A szövegben előforduló magyar (és egyéb) szavakat betűhíven közöltük, de a gót német betűket modern latin betűkre váltottuk. A rövidítéseket feloldottuk. Egyszerűsítettük a szöveg központozását, értelemszerűen mondatvégi írásjellel (ponttal) választottuk el a mondatokat, a tagmondatokat és a felsorolásokat vesszővel, a nyelvtanilag lazábban kapcsolódó egységeket, általában közbevetéseket pedig gondolatjelek közé tettük. A jegyzetek Technikai okokból kifolyólag a jegyzetek sorszámozása folyamatos az egymás után következő oldalakon, függetlenül attól, hogy a latin nyelvű részhez vagy a magyar fordításhoz kapcsolódnak, mert egyébként eltérő funkciót töltenek be. A latin szöveghez kapcsolódó jegyzetek szigorúan a nyelvtani viszonyokra korlátozódnak, rendszerint az előforduló másolási hibák, téves egyeztetések, elírások korrigálására tett észrevételeket tartalmazzák. A magyarul olvasható megyeleíráshoz kötődik a tartalmi elemeket tartalmazó jegyzetapparátus. Ezt elsősorban értelmező, magyarázó céllal készítettük, azért, hogy az ilyen jellegű szakkönyveket ritkábban forgató, de szűkebb hazája története, földrajza, egyáltalán emberi múltja iránt érdeklődő olvasó számára kiegészítő tájékoztatást nyújtson. Semmiképpen nem vállalkozhattunk arra, hogy forráselemző típusú kritikai apparátust szerkesszünk, hiszen ahány tudományos szakágat érint Bél Mátyás és munkatársainak műve, az annyiféle szemszögből szeretné értékelni az adatoknak, tényeknek e gazdag tárházát. Forráskiadványunk ehhez kívánta megadni a lehetőséget mindenki számára. A térképek Köztudott, hogy Bél Mátyás megyeleírásaihoz a korszak legkiválóbb magyar „geometrája", Mikoviny Sámuel több térképet készített. Heves és Külső-Szolnok vármegyére sajnos nem került sor, minden bizonnyal azért, mert 1735. szeptember 28-án III. Károly őt nevezte ki a selmeci bányatisztképző iskola alapító tanárának.

4 4 A Hungaria Nova megrajzolója Mikoviny Sámuel 1700-1750. Fordította és a kísérő tanulmányokat írta: Deák Antal András. Bp. 1987. 21-29. 26