Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)

ÁLTALÁNOS RÉSZ - I. szakasz Természetrajz - A vármegye fekvéséről, természeti adottságairól

így mindennapos tapasztalat, hogy ez a két madárfajta örökké együtt van, egyik a mélyben, a másik mindig a felszínen úszkálva. Ennek a tevékenységnek a nyomán a gödény (úgy) jóllakik, hogy a haltömeget, amit lenyelt, magával vinni vagy megemészteni nem tudja, a partra repülve vagy kihányja a felesleget és ismét visszatér halászni, vagy megfogják, mivel tele gyomorral nem tud repülni. [... egyébként a hattyúk sincsenek messze mindig a gödényektől, ámbár ebben a térségben számukat és szaporaságukat egyszerűen nem lehet összehasonlítani amazokkal.] 20. §. Halfajták a kiöntésekben, főképp a Tiszáéban, s a halászat módja Ezekből könnyen megérthető, mekkora haltömeg hemzseg a Tisza és a vármegye vizeiben. Ámbár annyi ezer madár zsákmányolja állandóan [és egymásnak is zsákmányai lesznek], még sincs soha olyan, hogy a halászoknak is elég ne lenne. Bemutatjuk alább a tokhal vagy viza halászatát, amit a birtokosok érdekében [hasznára] bizonyos helyeken évente szoktak tartani. A mindennapos halászatokon is fognak húsz, harminc és negyven font súlyú harcsákat, csukákat, kecsegéket és pontyokat [és sügéreket]. De nem mindig egyformán alkalmas az idő a halászatra. Különböző időpontokban különböző vidékeken van bőségesen hal. [...vidékenként más és más halfajok vannak bőségesen vagy hiányoznak], A Tisza halbősége olykor akkora, hogy jól mondja a közmondás, kétharmada víz, egyharmada hal. De bizony rögtön utána úgy alakul, hogy a halaknak alig harmadrésze marad meg. Áradások idején, amikor húsz öl magasra duzzad a folyó, szünetel a halászat, mivel a hálókat nem lehet mélyre bocsátani. Ezen kívül a hal vándorol a mederben, követve a kiáradt vizeket. Tehát amikor a lakosság látja a Tisza elöntött szegélyét, a mélybe szúrt vesszőkkel elrekesztetik, hogy az így megszökött halak visszajutását megakadályozzák. Ez aztán, mikor a víz visszahúzódott a medrébe, olyan sok halat visszatartott, hogy akármelyik kisgyermek kézzel tudott halat fogni. Abban az évben, mikor átkeltünk a megáradt Tiszán, mi magunk láttuk a partba mélyített gödröket, amiket a parasztok halászat céljából fonott kerítéssel elöl-hátul elrekesztettek. Egyébként a Tiszán a halászat úgy szokott történni, hogy két egymástól távolodó, majd ismét közeledő csónakról vízbe vetik a hálót, kifeszítik és összehúzzák. [Egyébként a tiszai halászat módja ez: két csónakról kivetik a háló mindkét végét, és szétterítik a csónakok eltávolításával, közelítésével pedig ismét összehúzzák, s kiöntik a szerencsés zsákmányt, néha nagyobb vagy kisebb hozammal.] A többi folyóban és patakban ketten fogják a hálót, ami két öl hosszú, egy öl széles, és addig járkálnak a vízben, míg valamit ki tudnak húzni. A halastavakon és lápokon hasonló a halászat. Ezekben különösen sok a csík, amit kosarakkal fognak. [Kivetik a halászhálót is, mint a többi folyón vagy tavon, de ahol a víz sekélyebb, a háló három vagy négy öl hosszú, egy öl széles, és azt két halász ide-oda húzgálja és számos halat fog.] 75