Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)
ÁLTALÁNOS RÉSZ - I. szakasz Természetrajz - A vármegye fekvéséről, természeti adottságairól
[Sári-hegy] Szinte hasonló szépségű és magasságú a Sári-hegy, ez délről csatlakozik a Kékes-hegyhez. [Ez az előzőtől is és mindkettőtől alacsonyabb, és az összefüggő hegyvonulat mellett különállóan emelkedik (Aba)Sár fölé, amitől a nevét is kölcsönözte, és törekszik, hogy az előzőeket magasságban elérje, hiszen a lejtőket tekintve nem különbözik azoktól. Egyébként szép a sári-visontai szőlőhegy. Bár a két helység közé esik, egyiket se csalja meg szép fekvésével és hasznával. Ugyanis mindkettő csak szőlőt kíván telepíteni és művelni az oldalában. Ezért mindkettő szőlői hosszan és szélesen foglalják el a felszínét, a végén fák és rétek vannak váltakozó rendben egészen Gyöngyösig.] [A többi kisebb hegy számbavétele] Sorolhatnánk többet, ami egyedisége miatt kiemelkedik ebből a változatos [Mátra] hegységből és amit részben a hegygerinc alakjáról, részben a helyről és az alatta fekvő vidékről neveznek el, [vagy a hely hasznossága vagy szőlői sugalmaznak,] de a dolognak nincs akkora jelentősége, hogy ne lehetne veszteség nélkül tovább menni a mese mellett. Kiváltképpen a másik részről, amely a Mátra nyugati oldalára terjed ki. Ugyanis ezen a területen szinte egyforma magasságú hegyhát húzódik, de mivel a hegyekkel mindenütt összefüggő (egységet képez), meredek oldalával nem lefelé lejt, hanem inkább kiemelkedik, hegytetőket és változatos hegygerinceket alkot, különböző csúcsok szabdalják és különféle nevekkel jelölik; a nevezetesebb kiemelkedések közül látunk itt-ott tágas hegyhátakat kitűnni, a határjelek, szénaboglyák vannak.(?) De - bár olyan magasat mondunk - egyet sem láttunk köztük, amit magasságban a Tátra hegygerinceihez lehet hasonlítani. [Ugyanis ebben az irányban, mondhatni, szinte számtalan különös csúcsú hegygerinc van, amiket a Mátra bocsát ki az oldalából, hogy de mivel már más hegyek takarják, ez nem olyan nyilvánvaló, hogy más hegyek közt kellene számba venni ezeket. Egyébként kölcsönösen összefüggnek, hiszen az egymástól különálló hegyhátak, például a csúcsok eltérő zordonságát tekintve a Mátrától lefelé gyorsan ereszkednek, és egyik a másiknál alacsonyabbra száll a völgyek felé, és ugyanakkor más hegygerincekkel kapcsolódik össze. Magunk láttuk a magasabb csúcsokról, amikre felmásztunk, hogy az alacsonyabb hegyhátak így láthatóan egymáshoz vannak fűzve, a csúcsok ellenben különállnak. Közülük sok magasabbra emelkedik felmeredő csúcsával, de egy sem hág föl annyira, mint a Tátra gerince.] Hiszen nincs sem olyan meredek, sem hóval borított (csúcs); hanem [zöldek], fák borítják, és mindenütt magas, sűrű bükkösök és tölgyesek, keménylombú fajok, kőrisek, mogyorósok borítják be minden oldalát. Fenyőt vagy jegenyefenyőt nem látsz. Egyébként a hegy [a Mátra] talaja tömör, sziklás, ezért meredek és szakadékos [de itt-ott van termőföld és legeltetésre alkalmas]. A Topographia Hungarica szerzője arról ír az I. rész III. fejezet 10. szám alatt a 149. oldalon 1 2, hogy a mélyében arany és ezüst erek húzódnak, de arról nem, ámbár ismeretes, hogy egykor aknákat ástak 1 2 Bombardi M.: Topographia magni regni Hungáriáé... Bécs, 1718. 35
