Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)

Bél Mátyás és Heves megye ismertetése

nem arra gondolok, hogy mindenütt egy és ugyanaz a segítőtárs működött közre a Bél Mátyás által szervezett munkában. Többen is lehettek, és természetesen nem kellett mindegyiküknek feltétlenül 1730 nyarán lejegyeznie a látottakat. Mindenesetre a jelek arra mutatnak, hogy a megyehatáron kívülről érkezetteknek rövidebb-hosszabb időre voltak helybeli útitársaik, akik a nemesség többségétől függetlenül rokonszenveztek velük. A síkvidéki marhatenyésztésről szóló fejezet szerint „volt egy barátunk, nemes ember, akivel jó barátságban voltunk". Máskor örömmel elfogadták „egy kivételes nemes férfiú vendéglátását". Az alföldi legelők, rétek bejárásakor „útitársunk volt egy német gróf', aki Brandenburgból jőve az országba, csatlakozott a leírás szerzőjéhez. Az itteniek közül szellemi partner volt egy „egri doktor, tudós férfiú", aki a Heves megyei gyógyvizek kutatásával foglalkozott, s akivel jól elbeszélgettek, kicserélték tapasztalataikat. Az ismeretlen nevű egri orvos, bár ismeretanyaga, műveltsége, tudományos teljesítménye nemigen érte el Bél Mátyás és közvetlen segítőtársai színvonalát, egyben valószínűleg hasonlított hozzájuk. Mindnyájan polihisztorok voltak, akik szűkebb vagy teljes hazájuk széleskörű megismerésére és megismertetésére törekedtek, mégpedig nem egyetlen szempontból. Úgy járták be a korabeli Magyarországot - vagy egy-egy kisebb táját -, hogy nyitott szemmel figyeltek minden útjukba kerülő hegy- és síkvidéket, forrást, folyót, patakot, tavat, mocsarat, azok élővilágát, a török utáni elvadult, máshol megszelídített természeti környezetben élő és dolgozó embereket, akik halból-vadból, gabonafélék, szőlő, kerti vetemények, gyümölcsök termesztéséből, vásározó kereskedésből, különféle mesterségekből éltek, sárkunyhóban, kőházban vagy palotában laktak. A településeknek, váraknak volt hiteles vagy legendás történelme, a városoknak, megyéknek közigazgatása. A szomszédos népek akarva-akaratlanul megismerték egymás nyelvét, öltözködését, szokásait. Ha a mai világunkról valaki ehhez hasonló módon akarna átfogó képet rajzolni, nevetséges lenne. Egy bonyolultabb glóbuszt csak a mind több ágra szétváló szaktudományokra támaszkodva lehet megismerni, és ehhez el kell mélyedni azok részletproblémáiban. Ez a folyamat viszont az utóbbi évszázadban már odáig vezetett, hogy az egyes tudományágak határterületein kialakultak ún. interdiszciplinális kutatási területek, sőt az egymástól korábban távol esőnek látszó szakágak is kezdtek felfigyelni egymásra. Példaként egyet emelek ki, a történeti ökológiát, amely a nemzedékekkel előttünk élt embereknek, az ő létesítményeiknek stb. a korabeli természeti környezettel való kapcsolatát, annak működőképességét, illetve a természet és társadalom kölcsönhatásainak időbeli változását kutatja. Ehhez pedig Bél Mátyásnak és munkatársainak Magyarországot - benne Heves megyét - ismertető hatalmas munkája szinte terített asztalon kínálja mindazt, amire vágyakozik a múltjára kíváncsi ember. B. Papp Györgyi 22