Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)
A forrás közlésének alapelvei
A forrás közlésének alapelvei A kéziratok A Notitia - másképpen: Descriptio - comitatus Hevesiensis, azaz Heves vármegye ismertetése vagy leírása jelenlegi tudomásunk szerint két helyen maradt fenn kéziratos formában. Egyrészt az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában, Fol. Lat. 3376. számú jelzet alatt, és ezt adta közre részleges és kivonatos, elsősorban a tartalmi közérthetőséget szem előtt tartó fordításban Soós Imre. (Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730-1735. Fordította és magyarázatokkal ellátta: Soós Imre. Eger, 1968. Eger Vára Barátainak Köre.) Másrészt az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár Batthyány-gyüjteménye őriz négy rokon kéziratot, melyek közül a két XVIII. századi megrongálódott, ezért gyakran olvashatatlan. Szerencsére az 1800-as évek elején átmásolták ezeket, s mi e két másolat közül a viszonylag teljesebbet használtuk ennek a forráskiadványnak az elkészítésénél. (Jelzete: Categ. X. Histor. Tit. I. Beliana N s 2.) 3 Ennek az utóbbinak is azonban sajnálatos hiányossága, hogy befejezetlen maradt: a Bél Mátyás-féle megyeleírásokban mindig záró egységet képező „különös résznek" a járási fejezetei közül a tiszai és gyöngyösi járás után következő tarnai járás leírása Eger vára 1552-es ostromának leírásakor abbamaradt, így nem tartalmazhatja ennek a járásnak a falvait, valamint a mátrai járás egészének az ismertetését. (E kéziratos másolatra a továbbiakban EFK lelőhely rövidítéssel fogunk hivatkozni, szemben az OSZK-ban őrzöttel - amely egyébként szintén kései másolat.) Az a tény, hogy a két latin szöveg nemcsak stílusában, hanem több tartalmi részletében is eltér egymástól, arra ösztönzött bennünket, hogy ezeket az eltéréseket észlelhetővé tegyük. Minthogy azonban a két kézirat igen jelentős hányadban fedi is egymást - nem csoda, hiszen egyazon munka változatai - a teljes szövegű párhuzamos közlésnek leginkább csak filológiai értéke lett volna, azt a ritka megoldást választottuk, hogy a hiánytalan és talán valamivel korábban is leírt OSZKbeli példányt vettük alapul, s ehhez kiegészítésként tettük hozzá azokat a szövegrészleteket az EFK-kéziratból, amelyek nemcsak stiláris módosulást, hanem tartalmi többletet is jelentenek. Ezeket a kiegészítéseket [ilyen] szögletes zárójelek közé helyeztük, mind a latin, mind a magyar nyelvű oldalakon. Nem vitatható, hogy ez a kivitelezési mód elvileg kizárja, hogy a két kézirat egymáshoz való viszonyát fordított irányból is láthassuk - ti. miben ad többet, mást az OSZK-ban őrzött példány de a szövegek olvasata arra utal, hogy ez a változat a szűkszavúbb, a másságot pedig, ha [így] nem tudtuk érzékeltetni, akkor arra részben lapalji jegyzetekben, részben most, összefoglalóan utalunk. A két szöveganyag néhány szerkezeti szempontból észrevehetően eltér egymástól. A befejezetlenül ránk maradt EFK másolati példány némely tekintetben 3 Szelestei N. László: Bél Mátyás kéziratos hagytékának katalógusa. Bp. 1984. 76-77. oldalakon röviden ismerteti a négy kézirat egymással való kapcsolatait. - Az általunk választott kézirat a katalógusban 202 Hist. I. z. tételszám alatt szerepel. 23
