Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)
KÜLÖNÖS RÉSZ - II. szakasz A járás városai és mezővárosai
Gonzaga Ferdinándot és Basta Györgyöt, ez utóbbit nyomban várkapitánnyá, amazt serege alvezérévé tette, és először Esztergom, aztán Hatvan felé fordulva elvonult a Sajóig, hogy bekerítse a szolnokiakat. Azt pedig bölcsen előre látták, hogy nekik nem kell jobban félniük, mint azoknak, akik a szomszédos helyeket birtokolják, őket sietve maguk mellé vették és bármilyen végkifejletre felkészülve várták a (fő)herceget. Ő a november elseje előtti napon Szolnokhoz közeledve tábort vert a közeli síkságokon, és a Zagyva partjára ostromgépeket állítva éjjel-nappal ágyúkkal lövette a várat. Jóllehet a törökök erre egyszeriben válaszoltak, de semmit nem használt volna - noha a falak már összedőltek az oly sok éves pusztulástól -, hacsak a katonáknak részben a hidegebb ősz okozta nehézségek, részben a tűzifa és az élelmiszerek hiánya miatt nem kellett volna megszüntetni az ostromot. 6.§. Elfoglalása a mieink által 1685-ben Szolnok ezután a törökök kezén maradt, egészen az 1685. esztendőig, mikoi Károly lotaringiai herceg megértette, hogy szükséges a visszafoglalása, Heislert és Mercyt válogatott hadsereggel elküldve megparancsolta, hogy vegyék ostrom alá. Ezek onnan eltávozván, először más kisebb erősségeket akartak visszafoglalni, körülvettek egy grófi kastélyt egy másik csapattal, előreküldve azt (az egységet), amelyik Szolnokra igyekezett, és mikor az semmit nem tudott kicsikarni a rendíthetetlen pogányoktól, az egész hadsereggel közeledtek a várhoz, és a törököket részben megfutamítva, részben szétverve visszafoglalták a várat. Attól az időtől fogva pedig gyakran nem csak a törökök, hanem a magyarok (= kurucok) zaklatásainak is ki volt téve 12 1, és amikor ezek elfoglalták, ugyanaz maradt a formája, ami volt azelőtt, földből való sáncokkal, a négy sarkán pedig ugyanannyi bástyával, amelyek ugyan a sáncokhoz hasonlóan csak gyeptéglából és gerendákból (készültek), mégis olyan szabályosan voltak megépítve, hogy a fallal körülvett várak módjára teljesen helyt tudtak állni. Ugyanis magasan és szilárdan dolgozták össze és vesszőfonatokkal is megerősítették. Belül templom és az őrség szálláshelyei vannak, kívül keletről és északról mély árkok veszik körül a várat, a többi irányból folyók fogják körbe, nyugatról a Zagyva, délről a Tisza, amelyek ott egybefolyva közrezárják a várépületet, ami nyugatra néz. Ugyanezen az oldalon van az azonos nevű mezőváros, és köztük folyik a Zagyva.] (A szolnoki híd) A mezőváros tőle (a vártól) északnyugatra a szomszédban van, egyedül a köztük elfolyó Zagyva választja el, és ott egy említésre méltó hív íveli át a Tiszát. Az egész hajózható folyón csak ez az egy és itt látható [de nem is lehet sehol más 12 1 1697-ben Thököly Imre emberei felgyújtották a várat, majd 1703-ban II. Rákóczi Ferenc vezére, Deák Ferenc foglalta el a várat. 1706-ban Rabutin császári hadvezér vissza akarta venni, de a felkelők felégették. 1710-ben ismét a kurucok kezére került, majd végleg feladták. Ezután a vár pusztulásra volt ítélve. 169
