Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)

KÜLÖNÖS RÉSZ - I. szakasz A tiszai járás fekvése és természete

elhagyott földön, nincs pénz, és bizony semmi lehetőség sincsen a pénzszerzésre, mikor a széna és a gabona ennyire olcsó; nincs cselédség, más lakosok ritkán vagy sohasem sietnek segíteni a kaszálásban vagy az aratásban; és végül hiányzik a kölcsönös munkával való segítés a lakosság megfogyatkozása miatt. Ugyanis amennyivel többen voltak hajdan, annyival nagyobb volt a kereskedelem és egymás kölcsönös segítése, de manapság magukra hagyják egymást, legfeljebb mindenki a magáéval törődik, noha a hajdaniak leszármazottai. Ezért van az, hogy sem az aratást, sem a kaszálást nem végzik el bizonyos idő alatt, hanem egyszer ehhez, egyszer amahhoz kapkodnak, sorrend nélkül. Alig gyűjt össze valamit a szénából a földműves, már elszólítja az aratás. Ha (ennek) sem engedelmeskedik, a termés csalódást okoz, lassanként kiperegve a túlérés miatt, de a szénát is otthagyja, hogy az érett gabonát megfelelő időben learassa. Mert bizony a köznép ezek közül egyikhez sem elegendő, egyiket sem tudja megfelelően elvégezni. Gyakran ingadozik a tudatlan többség, vajon előbb ehhez vagy ahhoz nyúljon, és amit egyszer nem tudott, csakhamar azt kapja elő, azután (ismét) az elsőt, s egyiket sem végezve pontosan, vagy elhanyagolja a szénát renden hagyva avagy lábon, vagy a fűhöz hasonlóan az érett gabonát veszteséggel aratja le, vagy negyed-, ötöd- és hatod-, végül hetedrésznyi aratórészért aratómunkásoknak engedi át. S jóllehet akkora költséggel, olyan nagy munkával és annyi gonddal gyűjtött valamit a csűrbe, mégsem lehet semmit pénzzé tenni, hanem a gabonát otthon fogyasztják el, a szénát a gyengélkedő csordának lehet adni télen. Annyi marha pedig nincs, amennyi megéri, és a kiadásokat megtéríti.] Aki pedig mégis valamennyire gyarapodik errefelé, a szerencsétlen kétségek közt ingadozik, vajon a szükséges felszerelésekre vagy az adók és a - talán szorongató - tartozások kifizetésére kellene-e fordítani, [...vajon házi felszerelésre vagy közadókra fordítsa-e.] Ezen kívül a háborúktól és a felkelésektől [polgárháborúktól] való félelem lelkileg örökösen nyugtalanítja, gondatlanná, hanyaggá és kóborlóvá [és közönyössé] teszi, minthogy bizonytalan, meddig marad helyben, elmegy a kedve a hatékonyabb földmüveléstől, [annyira, hogy ingadozik, vajon sokáig vagy rövid ideig maradjon ugyanazon a helyen, elveszti a bátorságát a munkával kapcsolatban], és mindig hánykolódni fog, és a koldusnál szegényebb vándor marad ezen a gazdag földön. Hozzájárul, hogy a Tiszának [és a többi vízfolyásnak] gyakori áradásai is károsítják, amit nagy gonddal létrehoztak [...gyakran elviszik, amit nagy fáradsággal előteremtettek], A halászat sem biztosítja, hogy abból valami haszna legyen a parasztnak, mivel a halak a földesurakat illetik. Egyébként a lakosok mind magyarok, részben katolikus, részben református vallásúak, [...részben pedig, mint legtöbben, helvét hitvallásúak.] Lássuk már mindegyiket, amely helyek, amely falvak és mezővárosok alkotják, s hogy miképpen. 161