Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)

KÜLÖNÖS RÉSZ - I. szakasz A tiszai járás fekvése és természete

II. rész Tiszai járás I. szakasz A tiszai járás fekvése és természete 1. §• Amint ez nyilvánvaló, nevét a fekvéséről veszi, mert a Tisza környékén található. Ugyanis ahogy halad lefelé [ez] a folyó, változatos kanyarulatai mellett ez a tájék húzódik végig [közel laknak mellette], hosszában körülbelül nyolc mérföld, széltében hol szűkebb, hol tágasabb, [...változó. Hiszen erre kiszélesedik, ezután ismét szűkre összehúzódik.] Hegyek nincsenek, hanem mindenütt síkság [és verőfények], és erdők sincsenek, legfeljebb füzesek némely folyóparton. Ezért tűzifagyűjtésre kevés a lehetőség [nem bővelkedik faanyagban], és az (is) keveseknek jut, a többség szalmával, náddal és marhatrágyával segít a (tűzi)fahiányon. Ugyanis a friss trágyát, amit a marhák az állásban hagynak, egyszerre összegyűjtve egyenletes vastagságban szétterítik a földön, és mikor kissé megkeményedik, égetetlen téglákhoz hasonló darabokra vágják, és ezeket (a darabokat) kirakják a napra, s addig ott hagyják, míg tökéletesen megkeményedik, és kereszt alakba rakva és felhalmozva fa helyett eltüzelhetik. [Miután meggyulladt, jól ég, táplálja és ontja a meleget, ezért a fűtésre való tűzhelyekhez kitűnő szolgálatot nyújt.] Amikor megkérdeztük, hogy ezen a szükségen miért nem erdőtelepítéssel segítenek, azt felelték nekünk, hogy ők bizonytalanok az itt maradást illetően, nem akarnak erdőket adni azoknak, akik miatt távozni kényszerülnek, és ha mégis tovább maradnak ezen a helyen, mint remélték, félő, hogy mivel a terület erdőkkel gyarapodott, megnő a királyi adó is, és (akkor) a földesuraknak lesznek kénytelenek itt hagyni az erdőket. Ugyanis vándor nép ez, hajlamos hol ide, hol oda vándorolni, és az ellenségről szóló bármi kósza híresztelés vagy a földesúr szigorúsága miatt aggódva lakhelyet változtat, és házait elhagyva másutt másikat épít. [Ugyanis a nép legnagyobb része szabad, és aki földet foglalt, nem kényszerből (tette), hanem éves adóért. Ezért vándorol, míg kénytelen többet kizsarolni a földből, mint amennyit begyűjtött (róla), és amilyen bánásmódban részesül az uraságtól, aszerint engedelmeskedik, s vagy cserélgeti, vagy megtartja szállásait. De az a legnagyobb kár, hogy a földesúr mérsékelt szigora és bármi csekély háborús híresztelés felingerii, azonnal menekülésre gondol, és hátrahagyva házát és egyéb házi eszközeit, amiket pedig elég nehezen szerzett, s mikor ismét máshová került, magával viszi a gondot, hogy újat kell készítenie. Ugyanis ezzel a vándorlással csak lakhelyét változtatja meg, balsorsát nem, sőt gyakran nagyobb (bajba) jut figyelmetlensége miatt. Hisz amit nyert az egyik helyen, elveszti a másikon.] Ennélfogva a legnagyobb szegénységben nyomorog, sem magának, sem a földesúrnak, sem a királynak nem tudja előállitani, amit szükséges [jogos lenne]. Pedig a föld értékes, mert porhanyós, kövér és jól fizet, bőséggel megterem mindent, amit vetettél, és nem kíván akkora [nagyobb] munkát, (csak) egy könnyű forgatással való előkészítést, trágyázás nélkül mindenféle magot megterem. Ezért lakták igen sűrűn hajdanában. Egy-egy 157