Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)

KÜLÖNÖS RÉSZ - I. szakasz A járásokról - I. rész Heves vármegye felosztásáról - Eger

vagy hátra, ahol egy nyitott előcsarnok után a két fal között hét lépés szélességben, egy emelkedőn ismét kert látható, mely kicsiny, de ízléses. Ez a városfalakig húzó­dik, és mivel magasabb helyen fekszik, hátulról egymagasságúnak látszik a palotá­val, és sok szépséget s kellemes környezetet nyújt nemcsak a hely tetszetős mivol­tával, hanem a fácskákkal is, és az ezek között művészi modorban, labirintushoz hasonló változatos alakzatokba rendezett, s a virágágyásokat keretező körülbelül négy láb magas díszcserjék felüdítik a sétálgató püspököt, hiszen sokféle alakra vannak nyírva, és birsalmafák választják el őket. Középen kerek ágyás, amibe virá­gokból képeket mintáz a váltakozva ültetett bukszus. A kertet egyenes és egyfor­mán nyírt fákkal lezárt sétány keretezi. A kert teljes hosszán út gyanánt kanyarog egy folyamatos utca a változatos alakú virágágyások és a kézzel nyírt alacsony sövények közt. Az északra néző résznél egyenesen a madárház' 0 1 felé fordul a figyelem, mely a kerttel egyforma kiterjedésű, de nem hosszabb, mint szélesebb, fönt csúcsos tetőszerkezettel és dróthálóval bekerítve, és a szögleteket számba véve négy (madár)dúcra és ugyanannyi különálló rekeszre oszlik, hogy a különféle ritka madarak: egyikben gerlék, galambok a másikban, a harmadikban pedig fenyőrigók, gémek, szárcsák és effajta mezei és vízimadarak, s végül a negyedikben vagy kö­zépsőben alul fácánok, fölül tengelicék, csízek és effajta apróbb madárkák járkál­hassanak és röpködhessenek, és éjszakára vagy a fiókák (költése) miatt meghúz­hassák magukat az említett, fallal kerített búvóhelyeken, amik oldalról vannak hoz­záépítve. Ámde nemcsak a madaraktól vidám ez a félreeső pihenőhely, hanem a festményektől is, amik az egészében zöld madárházat díszítik és tarkítják a ritka madarak különböző rajzolataival. A madárháznak a kerttel is érintkező keleti sar­kán emelkedik az öt öl magas víztorony. A tetején fedett víztartály van, (ahová a vizet) lovak segítségével kell felszivattyúzni az alatta levő kútból; amely azután nemcsak a kert öntözésére szolgál, hanem a hátul leeresztett vizet csöveken ke­resztül eljuttatja a kúria régi medencéjébe, és innen, bár vékony sugárban, olyan magasra szökken, amint mi magunk is láttuk, hogy az így felhajtott víz a palota lakószárnyával egyforma magasságig szökik a magasba a mélyből és hull vissza. Nem akarjuk elősorolni mindazt a szépet és uralkodói lakhelyhez illőt, amit a pa­lota előtt és mögött hozzáépítve megnéztünk. Azt nem hallgathatjuk el, hogy az épület, vagyis a palota alatt merő sziklába vágott borospincék vannak, akkorák, amekkorák elegendők a püspök borának elhelyezésére. Ugyanis a városka talaja teljesen sziklás és köves, ezért a városnak ezen a részén a házak alatt mindenütt igen jó pincék vannak a bor tárolására. Az oly kiváló püspök példáján felbuzdulva vannak többen mások is, akik takarosabb házakkal szépítik a városkát. Köztük kitűnnek a tiszteletreméltó káp­talan papjai, magyarul a kanonokok, mert az ő igyekezetük folytán itt is, ott is lát­hatsz magasra emelkedő és szép, sőt kitűnő épületeket. Őket (pedig) utánozzák a nemesek és az előkelőbb polgárok, akiknek van valami vagyonkájuk. 10 1 A madárház tervrajza ma már nem fellelhető, de a Heves megye műemlékeit bemutató kötetben megtekinthető. (Dercsényi Dezső-Vo/í Pál (szerk.): Heves megye műemlékei. Bp. 1969. 127. 135

Next

/
Thumbnails
Contents