Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)
Bél Mátyás (1684-1749)
földrajzi és népesedési leírását tartalmazta volna. A harmadik kötethez, amely megyénkénti anyaggyűjtést kívánt, 1720-ban azzal fogott hozzá, hogy elsőként Pozsony megyétől kért engedélyt területe bejárására. Ott bizonyos megszorításokkal hajlottak a beleegyezésre, de az esztergomi érsekség nyomására - hiszen Bél evangélikus „eretnek" volt - a Királyi Kancellária azt uralkodói hozzájáruláshoz kötötte és kihallgatásra utasította: tisztázni kell, melyik nemzetből való, kinek a kezdeményezésére akarja leírni az országot stb. A tudósi függetlenségre hivatkozó szerzőt - szerencséjére - gróf Pálffy Miklós nádor és helytartó elé idézik, aki végre megérti Bél Mátyás céljait, III. Károly királynak is figyelmébe ajánlja, aki az audiencián azt is megengedi, hogy neki dedikálja a Notitiának az országgyűlés alkalmára készített módosított tervezetet. Ez az előzménye a „Hungáriáé antique et novae prodromus" (Fölkészülés a régi és az új Magyarországhoz; Nürnberg, 1723) megjelenésének, amely tartalmát tekintve egy reprezentatív mutatványkötet a tervezett hatalmas munkálathoz. Egyrészt részletező tervezetet tartalmazott egy 7-8 könyvből álló műhöz. A „régi" Magyarország négy könyve a szkíták, hunok, avarok, magyarok történetére, szokásaikra, műveltségükre, az általuk elfoglalt területek földrajzára, a magyar nyelvtörténetre terjedt volna ki, időben Géza fejedelemségéig. Az „új" korszak is történeti könyvvel kezdődött volna; a kereszténység felvételétől a Habsburg uralkodókig, a második könyv szélesívű földrajzi leírás programját vázolta fel, a harmadik ún. fizikai könyvnek lett szánva (éghajlat, talaj, folyó- és állóvizek, gyógyforrások, hegyek, erdőségek, ásványi kincsek, mezőgazdasági ágazatok). Ide függelékül még az öltözködésről, az ország népeiről és szokásaikról tervezett írni Bél Mátyás. Másrészt - beillesztve az egyes fejezetcímekhez - mintaként egynéhány kidolgozott részt is bemutatott a „Prodromus": Szepes vármegye történetét és földrajzát, a soproni szőlő- és bortermelés leírását, továbbá részletező tartalmi kivonatokat is közölt, pl. az ország mezőgazdaságáról szóló részhez. A „Prodromus" szembetűnően nem tartalmazott egy kiterjedt problémakört, amely a Notitiában még olvasható volt: az „Új Magyarország" politikai-társadalmijogi viszonyainak kifejtési szándékát. Ez a királyi méltóságtól, a kormányzati intézményektől kezdve az ország rendjeinek, jövedelmeinek részletes taglalásán keresztül eljutott volna egészen az egyes etnikumok és nyelvek, társadalmilag a jobbágyság állapotának bemutatásáig. Ennek a kihagyásnak az volt az oka, hogy Bél Mátyás rádöbbent: alig áll rendelkezésre történelmi forrás, amelynek kritikai vizsgálatán keresztül mindezeket elő lehetne adni. Hiszen nincs még az országnak levéltára, a magánbirtokosok senkit nem engednek hozzáférni privilegiális jogokat biztosító irataikhoz, sőt még a kósza hírekből hallott krónikák és más elbeszélő források lelőhelye is ismeretlen. Tudatában volt annak, hogy az okleveles anyag minden egyéni, vallási és rendi érdekeltségtől mentes feltárása, sokoldalú és tárgyilagos elemzése nélkül szó sem lehet pártatlan és hiteles történeti ismeretről. Ennek a józan belátásnak az eredményeként született meg „Adparatus ad históriám Hungáriáé" (Felkészülés Magyarország történelmének megírásához) című 1735-1746 között megjelent nagyjelentőségű forráskiadványa, amely a legfontosabb hazai elbeszélő források első közkinccsé vált lelőhelye lett. A helyi 12