Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)

Bél Mátyás (1684-1749)

érdekeltségű fontos oklevelek azután már a Notitia megyei kézirataiban kaptak helyet. Átfogó magyar történet megalkotásának esélye híján Bél Mátyás páratlan vállalkozásának hangsúlya a korabeli Magyarország (Hungaria Nova) megyéinek természeti és politikai földrajzi szempontú ismertetésére terelődött, de azért nem mellőzte a történeti, néprajzi, gazdaságtani, népesedési megközelítéseket sem. A „Prodromus"-ban megadta a megyeleírások eszmei vázlatát. Mindegyik három nagy alapegységből áll; a két általános részből az első a fizikai-természeti adottságokat, az azok alapján kialakult gazdálkodási feltételeket és ágazatokat, a második a közigazgatást, a politikai viszonyokat, a népességet mutatja be, a harmadik pedig a „különös rész": a városok, várak, kastélyok, járások, mezővárosok, falvak és uradalmak leírása, végezetül az útvonalak topográfiája. (Ezt az alapszerkezetet látjuk tartalommal megtöltve Heves és Külső-Szolnok vármegye ismertetésénél, sajnos az úthálózat tárgyalása nélkül.) A '20-as, '30-as években Bél Mátyás energiájának java részét az ország egész területére kiterjedő anyaggyüjtő munka irányítása, összehangolása, a Pozsonyba megérkező többé-kevésbé kész, bizonyára nem egyforma színvonalú munkafogalmazványok szükség szerinti átdolgozása, a töredékes adatok beépítése, egyszóval valami elképesztően széles hatósugarú tudományszervezői és a megyei kéziratokat az ő igényeinek megfelelően véglegesítő szerkesztői tevékenység köti le. Mindeközben neki kellett védekeznie minden nemesi, egyházi, kormányzati gáncsoskodással szemben, az ügy érdekében kompromisszumokat is vállalva. Most derült ki igazán, hogy mennyire szükség volt a hihetetlen munkabíráson kívül a személyiségét szintén jellemző türelemre, kitartásra és az alkalmazkodási képesség elsajátítására. Nemzetközi tudományos tekintélyén kívül ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy a Hungarus-értelmiségből ő emelkedjen ki monumentális alakként. 1735-ben Bécsben végre megjelent a „Notitia Hungáriáé novae historico geographica" első nagy kötete a legalaposabban feldolgozott Pozsony vármegye leírásával. 1742-ig ezt még három kötet követte (II.: Turóc, Zólyom, Liptó; III.: Pest-Pilis-Solt; IV.: Nógrád, Bars, Nyitra, Nagy- és Kishont), s Bél Mátyás ennél többet már nem vehetett kezébe az életében, mert az V., mindössze Moson megyét tartalmazó kötet már halála után került nyomdába. Ezekhez a megyeleírásokhoz saját kezdeményezésére, de uralkodói jóváhagyással az ország legkiválóbb mérnök-térképésze, a szintén evangélikus értelmiségi Mikoviny Sámuel európai színvonalú térképeket készített. Ehhez hozzákészülve Bél Mátyásnak írott, nyomtatásban is megjelent nyílt levélben fejtette ki térképezési módszertani elveit. A Notitia V. kötetébe eredetileg 12 dunántúli vármegye összegyűjtött anyagát tervezte Bél Mátyás, végül utoljára került volna sor egyetlen kötetben 26 tiszántúli és ún. Tiszán inneni (a Tiszától északra fekvő) megye ismertetésére. Dél és kelet felé haladva az országban, így egyre kevesebb közölhető adattal számolt. E megyék kéziratait már nem szerkesztette meg kiadásra kész állapotba. A Notitia nova saját korában nem publikált anyagát Wellmann Imre legkevesebb 82 fólió-kötetre becsülte. Ebben persze nemcsak megyékről szóló 13