Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)

KÜLÖNÖS RÉSZ - I. szakasz A járásokról - I. rész Heves vármegye felosztásáról - Eger

E törvények és e jogszokások szerint éltek Eger város lakói ez ideig, nemcsak Telekessy alatt, aki Fenessyt követte, hanem a mostani püspök, Erdödy Gábor alatt is. Mivel az ő irántuk való páratlan atyai jóindulatát minden nap megtapasztalják, így nemhogy nem tudnak az elődök által hozott törvényekkel szemben valami óvást emelni a rá való tekintettel, sőt soha nem is kívánhatnának jobb püspököt. Az ő pártfogása alatt nemcsak békében élnek, külső erőszaktól való félelem nélkül, hanem házukat és házi eszközeiket is gyarapítják, ámbár a házhelyen és a rajta emelt épületen kívül más semmijük nincsen. Annyi harctól és polgárháborútól pusztítva sokat vesztett régi kiterjedéséből (Eger város határa). Egykor ugyanis a város mindkét oldalán hozzá tartozott az egész völgy, amint látszik a királyok és a püspökök idézett leveleiből, most éppen csak az (tartozik hozzá), amit a városfalak határolnak, azon kívül alig néhány ölnyit birtokol az előtte fekvő területből. Hiszen amint kilépünk a városból, a kísérők szólnak, hogy az másnak a tulajdona lett. Azon a részen, ami keletre néz, puszta van, magyarul Álmagyar, ez magasabban fekvő (terület), s a szőlőnek különösen kedvező, és összeér a városfalakkal; a másik, amit Tihamérnak hívnak, délről övezi a falakat, szép völgyet foglal el, s éppen kerteknek alkalmas. Azon (a részen) van a püspöki kert, amit Erdődy gróf nagy gonddal és nagy költségen (épített), s három szintre különíthető. Első szakasz a konyhakert, ahol a bejáratnál füge, jobbról mandula, szilva és alma, balról pedig ismét szilva, körte és más effajta gyümölcs szép sorban, zsinórmértékre igazítva. A fák töve közötti mintegy középső udvart törpe fák foglalják el, köztük sorakozó, különféle és mindenütt körülálló cserjékkel elválasztottan. Amott virágok és kerti vetemények a konyha számára. A másik rész a kertben az őzek vadaskertje és egy négyszögletű dombocska, amit kézzel emeltek csigák elhelyezésére és tenyésztésére, és az aljától egészen a tetejéig mindig magasabb lépcsőkkel emelkedik. A domb négy sarkát mintegy zöld pázsitból készült sánc köti össze, és mindezt kézi erővel ásott és vízzel teli árok veszi körül, hogy a csigák ne tudjanak a dombocskáról elmászkálni. A vizet az Eger-patak adja, amely nagyobb ágával a kert mellett folyik el, a kisebbel keresztülhalad rajta. A vizet pedig a nagyobbikból vezetik csöveken keresztül a csigák árkába, majd onnan kifolyva a kerten végigfutó kisebb ágba ér, és ez az ág el is választja az őzek vadaskertjét a virágos- és gyümölcsös kerttől, hogy (az állatok) ne tudjanak átmenni a pataknál deszkából épített partoldalhoz. A harmadik rész a vörös, fekete és fehér dámszarvasok vadaskertje, amely vadaskert a kertben jobbról csatlakozik, arról az oldalról, ahol a Hatvani kaputól dél felé vezet az út. Negyedik rész a gímszarvasok vadaskertje, amely, mint mondtuk, a konyhakertnek szemből, dél felől van, és elég nagy területre terjed ki, az Eger-patak öntözi. Hogy visszatérjünk a konyhakerthez: ennek a belső rendje olyan elhelyezésű, hogy a keletről nyugatra sétálóknak a fák közt egyenesen a püspöki palota tűnjön fel a városban, délről északra ellenben a várkapura és rajta keresztül a vár belsejére nyíljon kilátás. Itt is, ott is magas fenyők látszanak, amelyek csodálatosan díszítik a 123