Bertha József: Eger piackörzete a XVIII. század első felében - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 7. (Eger, 2001)
Bevezető és előzetes értékelés - Eger gazdasági élete a XVIII. Század első felében
12 vásárol egy, esetleg két tehenet, tart egypár ökröt vagy lovat, s pénzen veszi számukra az élelmet. Egy-két számszerű összehasonlítás is példázza az állattartás XVIII. század elejére bekövetkezett hanyatlását. A jármos ökrök száma 1695-ben 1359 darab, míg 1720-ban már csak 200 körül mozog. 8 A város élelmiszerellátására szükséges fejőstehenek száma 1695-ben 1282, viszont 1710-ben már csupán 232 van a gazdák kezén. Feltételezhető, hogy a benépesülést követő időszakban Eger hús-, tej- és tejtermékekben önellátó volt, de a XVIII. és XIX. században ellátását már a környék falvainak lakossága biztosította. Itt, a város gazdasági viszonyainál kell megvizsgálnunk Eger lélekszámának, valamint kereskedőkkel és iparosokkal való ellátottságának kérdését is. Az 17151720. évi országos összeírás, mely nyilvánvaló pontatlanságai és hiányai mellett nem a lélekszámot, hanem a háztartások számát közli, Egert az 500-tól 1000-ig terjedő háztartású városok közé sorolja. Mindenesetre a település akkori nagyságrendjére utal, hogy az 1000-1500 háztartásszámú Buda és Debrecen után közvetlenül a következő kategóriába tartozik Győrrel, Sopronnal, Kecskeméttel és Jászberénnyel együtt. További érzékelésül szolgáljon az 1784-87-es, II. József-féle népszámlálás adata, mely szerint Eger 17083 lélekszámmal Magyarország jelenlegi területének hatodik legnagyobb városa. Az 1720-as év betelepedés szempontjából már viszonylag nyugalmi állapotot tükröz az előző időszakhoz képest. A város lakossága az előző adatokat is figyelembe véve 1725-ben óvatos becsléssel 6000-re tehető. 9 A lakosok számának növekedésével aránylag megfelelő mértékben nőtt a szolgáltató ipar, főként a csizmadiák, szabók, szűcsök és szűrszabók száma. Az egyházi és mellette polgári házépítkezések gyorsan fejlesztették a kőműves mesterségeket, a bodnáripart a szőlő- és borgazdaság éltette. Kirívóan kevés viszont a vas- és fémipar művelője. Az ipar nem szakadt el teljesen a mezőgazdaságtól, hisz Egerben az iparosok egyúttal szőlőgazdák is voltak. Az 1720-as összeírás szerint 213 kézműves és 28 kereskedő élt a városban. A felsorolt fejlettebb iparágakban alakultak meg a céhek a XVII-XVIII. század fordulójától, de ahol kevesen dolgoztak, ott több rokonszakma mesterei tömörültek egy érdekvédelmi szervezetbe (mint pl. 1702-ben a kőművesek, ácsok és kőfaragók). A kereskedők szintén társulatokat hoztak létre, s egyes vélemények szerint az összeírások is ezeknek a számát rögzítették adóalanyként, nem pedig az egyes kereskedőkét. 1 0 A magyar városok polgársága a török kiűzése után meginduló, s a XVIII. század második felébe is belenyúló telepítések során új elemekkel töltődött fel. Néhány helyen (pl. Pécsett és Egerben) sok török, illetve balkáni mohamedán iparos maradt vissza és keresztelkedett meg. Ezek az „újkeresztények" hamarosan beolvadtak a magyar, német és délszláv lakosságba. 8 Uo. 42. 9 NEMES L. 1975.a. 74. 1 0 NAGY J. 1978.215-217.
