Bertha József: Eger piackörzete a XVIII. század első felében - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 7. (Eger, 2001)
Bevezető és előzetes értékelés - Eger gazdasági élete a XVIII. Század első felében
11 Eger gazdasági élete a XVIII. század első felében Eger fejlődésének, gazdasági lehetőségeinek a XVIII. században fontos meghatározója, hogy 1694. augusztus 14-én a király Fenessy püspök álláspontját elfogadva, a korábban szabad királyi városi rangra emelt Egert a püspöki városok közé sorozta. Az ún. Fenessy-egyezmény következménye, hogy a városnak nem volt határa, legfeljebb Szalók puszta és a délnyugati városfal közötti terület. A környező elpusztult falvak területéből kitelt volna ugyan a határ, de ezek vagy a püspöknek, vagy a káptalannak a tulajdonát képezték. A korabeli történetíró, Bél Mátyás szerint „az egri nép életmódja kemény, szegényes". Gabonatermő szántóföldje nem lévén, kénytelenek a polgárok idegen falvak határát bérbe venni, s legfeljebb saját fogyasztásra termelni. 5 A város fejlődésében, gazdasági életében különös jelentősséggel bírt a szőlőés borgazdaság. Mohács előtt Magyarország vezető borvidéke a Szerémség volt, oda jártak borért még Szeged és Debrecen kalmárjai is. Gyöngyös, Eger, Miskolc és a Hegyalja borai másodrangúnak számítottak, de a nagy kereslet következtében a XV. század derekán feléjük fordult a kereskedelmi érdeklődés, főleg mikor a török hódítás elszakította a Szerémséget. Ettől kezdve a Gyöngyöstől Sátoraljaújhelyig terjedő borvidék gyorsan fejlődik, és nagy felvevő képességű külföldi piacot hódít Lengyelországban. Nőtt a hazai fogyasztás is, nemcsak a végvári katonáké, illetve az 1715-ben felállított Habsburg állandó hadseregé, hanem a más jellegű agrártermelésre (marhatenyésztés, gabonakultúra) megfelelőbb síksági és szőlőtermelésre alkalmatlan hidegebb, északi magashegységi tájakon élő lakosságé is. Viszont a Mátra-, Bükk- és Hegyalján a bor termelésén kívül a többi művelési ág szorult vissza. Minden bizonnyal a belső és külső piacoknak a török és a kuruc kor elmúltával megkezdődött ismételt tágulása nyomán ösztönözte Erdődy Gábor egri püspök (1715-1744) is arra a várost, hogy a lakosok szántóföldjeiket szőlővel ültessék be. így aztán az egykori szerződéses szántóföldek is szőlőterületekké változtak. 6 Az állatok (öklök, lovak, tehenek) száma a XVII. század végén még viszonylag magas. A város adófizetőinek nagy része rendelkezett állatokkal. A XVIII. század elejére viszont az állatok számában erős fogyatkozás mutatkozik. Az egri gazdáknak nincs módja arra sem, hogy a trágya biztosítása érdekében vagy akár az ekék vontatása és fuvarozás céljára igásállatokat tartson, hiszen rétjeik és kaszálóik sincsenek. A város bírája és tanácsa 1718-ban azt írja a káptalannak, hogy annyi legelővel sem rendelkeznek, amennyi a szolgáltatásokhoz (főleg a forsponthoz) szükséges lovak ellátását biztosítani tudná. 7 Az egri gazda drágán 5BÉLM. 1968.64. 6 SZÁNTÓI. 1965.246. 7 NEMES L. 1975.b. 45.
