Dézsmajegyzékek – Heves- és Külső-Szolnok vármegye 1549 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 3. (Eger, 1988)

Bevezetés

- III zedértékek találhatók. Ugyancsak tizedekkel dolgoztunk a statisztikai számításoknál

. A lehetőségekhez képest egységesítettük a falvak összegzéseit. A "summa" sorában az általunk ellenőrzött összeg szerepe

l , s ha a decimátoroké eltér ettől — vagy el sem készült --, arra jegyzetben utalunk. A dolog logikája folytán nem tehettük ugyanezt a dézsmaösszegből_levont plébánosl quarta s más kiadások tételeivel; ezeknél, valamint a kamarának tisztán marad

t (

as z tag okba rakott vagy kicsépelt) résznél a dézsmások adatait kellett meghagynun

k. Ez utóbbihoz hasonló módon jártunk el a tizedkerületek végső összegzéseiné

l, minthogy ezek lényege a kiadások és a tiszta bevétel regisztrálása volt. A magunk összegzéseit, az eltérések kinyomozható tényezőit a statisztikai táblákon, illetve a megfelelő jegyzetszámok alatt lehet keresni. A jegyzete

k minden dis

trietusnál újrakezdődnek. Jegyzetben közöljük forráskritikai megjegyzéseinket, figyelemfelkeltő, összevetésekre és elemzésekre lehetőséget adó észrevételeinket, valamint az eredeti lajstrom minden szövegrészét is, amely szétoldotta volna a táblázatos rendszert. így pl. jegyzetszámok alatt találhatók az egyéni adómentesség magyarázatai (judex = bíró, pauper = szegény etc.), az egyes jobbágyGSoportok tizedének speciális felhasználására (quartára, provisori, dézsmaszedői járandóságra) vonatkozó feljegyzések, az extraneus-birtoklásra utaló adatok. A szomszédos falvak szántóin s gyakrabban szőlőhegyein termelő külbirtokosokat, idegeneket (extranei, forenses

) a termelési helyen dézsmálták. Ha származási helyüket feltüntették a jegyzékek, akkor könnyű az azonosításuk, bár néha tévesen lokalizálták őket. Ha ezt nem jelezték, mi vállalkoztunk a nevek összevetésére, legalábbis a közeli helységekben. Olykor aztán még extraneus mivoltukat is elhallgatják az összeírások; ekkor vagyunk a legnehezebb helyzetben, s ilyenkor mozgunk a legbizonytalanabb talajon. Táblázatainkban az extraneusokat tizedeikkel együtt, egyrészt a termelési helyszínen tüntetjük fel, a falu listájának végén (amint a decimátorok is tették), másrészt kibocsátó anyatelepüléseik lajstromain, + jellel megkülönböztetve a külbirtokról származó tizedet. A falusummákat azután az extraneusok nélkül s velük együtt is közöljük. A kölcsönös összefüggésekre, az azonosítási problémákra jegyzetszámok hívják fel a figyelmet.