Dézsmajegyzékek – Heves- és Külső-Szolnok vármegye 1549 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 3. (Eger, 1988)

Bevezetés

- IV Az_összeírások név- és adatsorához csatlakozó minden korabeli kiegészítő feljegyzést latinból magyarra fordítottun

k. Ezt fontosnak tartjuk a kiadványsorozat_minél szélesebb körű használhatósága érdekében. A fordítás többnyire_tartalmi jellegű; a szöveghűséghez, esetenként a latin eredeti (jegyzetbeli) leírásához ott ragaszkodtunk, ahol kétségek merülhetnek fel az értelmezést illetően. A biztonság és az ellenőrizhetőség céljáért adjuk meg minden esetben a dézsmafajták latin nevét, hiszen pl. a fruges-frugum jelenthet általában (őszi) gabonát és ténylegesen búzát is. Nem magyarítottunk olyan jól ismert kifejezéseket, mint a deserta, extraneus, officiális, quarta. (A plébánosi járandóságot gyakran akkor is quartának írták, ha az ténylegesen mái' nem tette ki a dézsma negyedrészét.) Külön kell szólnunk a névanya

g közzétételéről. Jelentősége nyelvészeti, sőt történetírási szempontból sem lehet kétséges. A földrajzi neveke

t (dézsmakerületek, falvak, oppidumok stb.) először mai helyesírásban adjuk meg, majd zárójelben a korabeli névhasználat és írástechnika szerint. A mai forma kiválasztása csak akkor egyértelmű, ha a kérdéses helység változatlan néven él. Ez esetben az 1973-as helységnévtárt vettük irányadónak. Amennyiben a település végleg pusztává lett vagy összeolvadt más falvakkal, akkor "jelenkori" írásmódunk csak helyesírási elveiben egyezik meg a napjainkban élő helységnévvel. Az adózó családfők nevé

t teljes betűhűséggel követtük. Feloldottuk a keresztnevek gyakori, a vezetéknevek ritkább rövidítéseit, de csak a rövidítésre utaló jel meglétekor. Nagy _R betűvel rövidítettük viszont a relicta - özveg

y megjelölést. Ezen kívül mindössze két tekintetben tértünk el a formális hűségtől. Az egyik: a neveket következetesen nagy kezdőbetűvel írtuk, kivéve a nyilvánvaló foglalkozási jelzőket (

presbite

r, pasto

r , litteratu

s. s olykor diák-deá

k). A másik: nem volt lehetőségün

k -- a rota eljárás miatt — az egykorú írásmód maradéktalan visszaadásár

a. így nem különítettük el az _s és a z és Í betűformákat, az i és a | betűket pedig csak ponttal együtt jelölhettük. Ezzel szemben mindig híven közöljük az i-j-y-y-y-y, az u-v-w-w, az o-ó-p-ő-ö-ő változatokat, a kettős hangzók korabeli rajzát (e, u, ű) és az aposztróf jelét ('). — Az összeírok maguk sem voltak következetesek a hangok jelölésében. Bár a variációk egyaránt takarhattak hangzásbeli (í-zés, ú-zás) eltéréseket és pusztán írástechnikai differenciákat (Varga, Warga, Wargha, Wargah), netalán toll-