Németh Gábor: Gyöngyösi testamentumok és fassiólevelek 1642–1710 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 1. (Eger, 1991)
Testamentumok és fassiók
Végezetül feltétlenül szót kell ejtenünk a testamentumok és fassiók írásbeliségéről, ami egyaránt tükrözi a korabeli írásbeli gyakorlatot és az írni tudás szintjét. A gyöngyösiek írni tudása korántsem mozgott azonos szinten. Az olykor akadozó mondatfűzés, kihagyott betűk vagy megismételt szóvégződések szerint a többség eléggé járatlan volt az írás tudományában, (pl. 9., 11. sz.) Iskolázott személyekre és fejlettebb írásbeli gyakorlatra utal a nevek mellett szereplő deák jelző vagy a testamentumokban emlegetett adóslevelek, lajstromok, papírra vetett feljegyzések, valamint a korabeli rövidítések és latin kifejezések használata. (5., 10., 47. stb. sz.) Ez elsősorban az üzleti ügyekkel foglalkozó és a megyei tisztséget betöltő személyeknél tapasztalható. Az írnitudást és a legfontosabb ismereteket a helyi skólában sajátították el, amely a XVII. században általában a pataki kollégiumból hozott tanítókat. 7 2 A pataki kollégiumot megjárt Nádudvari János vetette papírra Heder Mihály testamentumát. Két testamentum esetében csak egy-egy tanú neve mellett szerepel a manu propria jelzés, aláírásuk megegyezik a szöveg duktusával, így feltételezhetjük, hogy ők foglalták írásba a végrendeletet. (33., 43., 51. sz.) Gyakran megesett, hogy az írásban gyakorlatlan "coramozók" helyett mások írták alá neveiket. Például Végh Erzsébet testamentumában Szántai Mátyás prédikátor jól felismerhető kézírásával a másik két tanú nevét is feljegyezte. Fodor Szabó Pál két ízben is segédkezett mások aláírásánál. Koós Szabó István végakaratára a testamentum írója írta fel a tanúk nevét. (10., 27., 28., 38. sz.) Meglepő, hogy sok esetben a manu propria jelzés ellenére sem saját aláírásokat találunk, jóllehet egyértelműen a végrendelet eredeti példányáról, nem pedig másolatról van szó. Ez még olyan személyek aláírásánál is előfordul, akik bizonyíthatóan jártasak voltak az írás mesterségében (21., 26., 32. sz.) Tehát elsősorbn a személy megnevezése, nem pedig a saját kezű aláírás számított. A pecséthasználat területén hasonlóan kialakulatlan állapotokat találunk. A pecsétlenyomatokon szereplő monogramok csak elvétve egyeznek meg a pecsétet használó személy névbetűivel. Saját használatú, valóban saját monogramot és címerképet ábrázoló gyűrűspecsétet még a megyei tisztségeket betöltő armalisták körében is keveset találunk. (Deli Mihály, Újvári István, Szántai Mátyás prédikátor lásd melléklet!) Sőt, nyomaiban létezett egy sokkal kezdetlegesebb gyakorlat. Ha az aláírónak semmiféle pecsétje nem volt vagy a testamentum hitelesítésénél nem volt kéznél pecsét, egyszerűen viaszfoltokat csepegtettek a nevek mellé. Kozári Péter nem kis öntudattól hajtva zárt magánvégrendeletet tett: "írtam magam kezével meg is pecsételtem jövendőbeli elhitelre". Azonban pecsétje nem lévén egy viaszfolttal zárta le a testamentumot. (5. sz.) Tipikusnak számít az, amikor a coramozók nevei mellé sorozatosan ugyanazt a pecsétet ütötték és a benne látható monogram egyikük nevével sem azonosítható. (10., 15., 17., 27., 50., 51. sz.) Ettől a teljesen ad hoc jellegű gyakorlattól már a saját pecséthasználat felé mutat az, hogy többen folyamatosan használtak olyan pecsétnyomókat, amelyek nem a saját címerképüket és monogramjukat tartalmazták. Tehát Gyöngyösön követték ugyan a szokást, amely az aláírásnak és a pecsétnek együttesen adott hitelt, de ezt saját köreikben meglehetősen szabadon értelmezték. 7 3 21
