Németh Gábor: Gyöngyösi testamentumok és fassiólevelek 1642–1710 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 1. (Eger, 1991)
Gyöngyösi armalisták
időn keresztül esküdtként működött, sokan ilyen minőségükben szerepelnek a végrendeletek tanúinak sorában. Rendszeresen Gyöngyösről került ki az egyik hódolt szolgabíró. Talán érdemes felsorolni a fennmaradt adatokat. A Delyek armálisát 1650-ben hirdették ki, Dely Gergely még ebben az esztendőben assessor, 1653-ban pedig szolgabíró lett. Dely János 1671- és 1682-ben volt esküdt. Péter András 1645 - 50 között szolgabíróságot viselt. Az ispotályperben református részről jelentős szerepet betöltő Joó Mihály 1653-ban az eklézsia procuratora, az 1650-es évektől megyei esküdt, 1667-től 1671-ig szolgabíró volt. Úgy tűnik, hogy csupán a Rákóczi Ferenccel fennálló ellentéte miatt nem választották meg a következő évekre. Esküdtként azonban tovább tevékenykedett, így szerepelt 1681-ben nemes Héder Borbély Mihály testamentumának tanúi között. Ugyancsak a szolgabíróságig vitte Nádudvari Deres János, aki 1660 - 63 között szolgabíró, az 1670 - 80-as években haláláig megyei esküdt volt. Az ispotályper hangadó református nemesei megyei súlyukat is igyekeztek latba vetni. Ott találjuk közöttük Joó Mihályt, Nádudvari Jánost, Péter Balázst, Héder Borbély Mihályt, felbukkan Kozári György neve is.32 A századforduló tájékán a Bajcsi Szabó család jeleskedett az eklézsia védelmében. Bajcsi Szabó Mihály 1685-ben és 1700 körül a procurátori tisztet viselte. Jelentős bortermelő lehetett, egy alkalommal 94 köböl bort kölcsönzött a városnak. Nemességét 1691-ben szerezte. 1700-ban már esküdtként működött, fia Bajcsi Sámuel juratusként támogatta egyházát. 3 3 Gyöngyös nemessége a mezőváros egész társadalmához hasonlóan differenciált képet mutat. A vagyoni helyzet és a gazdálkodás jellege alapján egyaránt nagy különbségeket találunk. E rétegzettségre utal a taxaösszegekben mutatkozó eltérés vagy a végrendeletek eltérő tartalma. Kozári Péter vagy Héder Borbély Mihály nagy vagyont felsorakoztató és tehetős életmódot tükröző testamentumai (5., 33. sz.) mellett a többség az átlagos mezővárosi polgár színvonalán élt és gazdálkodott. (31., 48., 53., 57., 61. sz.) A szabad ingatlanforgalomnak az ingatlanok felhalmozásában és a vagyonszerzésben nagy szerepe volt. 3 4 Az itt közreadott örökvallások bizonyítják, hogy Gyöngyösön is nagy ingatlanforgalommal kell számolnunk, amelyben a terület gazdaságijellegéből fakadóan a szőlőknek és a malmoknak volt nagy súlya. (6., 7., 8., 11., 12., 13., 15., 18., 19., 22., 35., 58., 64. sz.) Az ingatlanforgalom adta lehetőségeket kihasználva tett szert szép vagyonra Héder Borbély Mihály és felesége. 1675-ben ők fizették a második legnagyobb taxaösszeget, 60 dénárt. Borbély Mihály 1681-ben kelt végrendeletében házról, kertről, öt szőlőről és malomrészekről disponált. (33. sz.) A szőlők egyikét 1671-ben vásárolta 264 forintért Nemes Mátyástól és feleségétől, Mező Annától. (22. sz.) Egy másik 218 forinton zálogként volt birtokában. Ötvöstárgyai (17 db) és az ügyletekben valamint a testamentumban említett összesen majd ezer forint és 230 tallér szép summát tett ki, holott a feleségére hagyott készpénzt nem is részletezte. Borbélyék a malmok, illetve malomrészek szerzését tekintették a legjobb befektetésnek, erre minden lehetőséget megragadtak. Pénzkölcsönök fejében malomrészeket vettek zálogba, melyeknek teljes tulajdonjogát újabb összegek folyósítása révén szerezték meg. Nádudvari János és felesége a gyöngyöspüspöki Hidas nevű malomban lévő egynegyed portióra 1662-ben 136 forintot, egy év múlva 150 tallért vett 10
