Németh Gábor: Gyöngyösi testamentumok és fassiólevelek 1642–1710 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 1. (Eger, 1991)
Gyöngyösi armalisták
fel. 1668-ban újabb összeget kaptak Borbélyéktól, de most már azzal a feltétellel, hogy öt esztendeig nem válthatják vissza a malomrészt. 1681-ben Nádudvariék végleg reményüket veszítve arra, hogy a zálogösszeget megtéríthetik, újabb 182 forintért végérvényesen átruházták a malom tulajdonjogát Borbély Mihály özvegyére. (18. sz.) Nádudvari 1669-ben a gyöngyöspüspöki Kozári-malomban lévő hatodrészét vetette zálogba 80 tallérért. De ebben a malomban Borbély felesége az előző férjétől hitbérként kapott résszel már birtokostárs volt. (19. sz.) Borbély Mihály testamentumának keltekor a püspöki Hasko és a halászi Kolompo-malomban is rendelkezett tulajdonrészekkel. Borbély Mihály ügyleteit halála után (1681) nem kis sikerrel özvegye vitte tovább. Gyöngyöspüspökiben három zálogos házhelye volt. Gyöngyösi háza mellett két bolthelyiséget említ, végül a Benén egy teljes malmot mondhatott magáénak. A Dely családtól 1682-ben malomrészt vásárolt Püspökiben. Férje halála óta zálogok és vásárlások révén csupán az általunk ismert összegek alapján 728 forintot fektetett be. (34., 35. sz.) Itt kell megjegyezni, hogy a gyöngyösi kisnemesi vagyonok kialakulásában a családi kapcsolatoknak jelentős szerepük volt. A testamentumok általában a feleséggel közösen szerzett jószágokról szólnak. Olykor találunk utalásokat a családon belüli kölcsönökre, pl. Szentmiklósi Szabó Mihálynak 1684-ben felesége rokonainál, Demeter Istvánnak 1694-ben többek között saját feleségénél voltak adósságai. (47., 52. sz.) Muraközi Asztalos János a vőjével kötött kontraktusra hivatkozott. Nagy Jakab ház árára vett fel pénzt "édes" vőjétől. (21., 27. sz.) Nádudvari János Kassán élő rokonaitól váltotta meg azok malomrészét. (18. sz.) A szorosabb családi szálak elsősorban a gazdag réteget fűzték össze. 3 5 Borbély Mihály Panna lányának első ura Joó István volt, majd az ugyancsak nemes Decsi Mihály felesége lett. (33., 85. sz.) A malmok gazdálkodásban betöltött szerepét már az előző században megfigyelhetjük. A Mátra alján találjuk a legtöbb malmot. Az Alföld peremvidékének, főként a Jászság szükségleteinek kielégítésére a malmok tucatja létesült. A hatvani szandzsák 1550-es összeírásában Gyöngyös környékén, Benepusztán 13, Solymoson 9, Gyöngyösön és Sáron 8-8, Patán 7 malmot írtak össze. A szandzsák vizein összesen 91 malom kelepelt. A gyöngyösi molnárok 1663-ban a bognárokkal és kerékgyártókkal közös céhet alakítottak. 3 6 A XVI. század második felében az egyébként mezőgazdasági termeléssel különösebben nem foglalkozó jómódú gyöngyösi kereskedők malomzálogba és malomvásárlásokba fektették tőkéjüket. Ez még az ő esetükben is általában csak malomrészek megszerzését tette lehetővé. A vámjövedelemből eredő haszon azonban még így is sokkal csábítóbbá tette a malmokat, mint pl. a szőlőbe való befektetést. Poroszló Pál és társai jászberényi vállalkozását már említettük. Balázs deák gyöngyösi kereskedőtársával, Marthon Mihállyal közösen birtokolt egy malmot, amelyet számadáskönyve szerint 1592-ben szegődményessel üzemeltetett. 3 7 Kortársuknak, Láng Pál kereskedőnek, még apja (Nagy Láng Pál) kapott örökbe szolgálatai fejében Gyöngyös földesurától, Országh Lászlótól egyötöd malomrészt. Már az apa is kereskedést folytatott. Az adomány oka száz ökör miatt elszenvedett kárvallása volt emlékezett vissza 1630-ban a gyöngyösi magisztrátushoz benyújtott kérelmében a szintén Pál nevet viselő leszármazott (Nagy Láng Pál unokája). Nagy Láng Páltól szállt a malomrész Láng Pál kereskedőre és nővérére, Annára, akiktől szintén gyermekeik, a 11
