Archívum Supplementum ad honorem Béla Kovács dedicatum - A Heves Megyei Levéltár közleményei, különszám (Eger, 1993)

Bán Péter: A nagybirtok igazgatásának modernizációja Magyarországon a XVII-XVIII. században • 29

solását, illetve az elkésettség minden jelének eltűnését. Több, ezt bizonyító időrabló példa sorakoztatása helyett két általánosítható észrevételt tennék. Az egyik: a visszaszerzett egyházi nagybirtokok igazgatási rendje sok esetben nehezen, vagy egyáltalán nem érte utói a világi dominiumokét. A garamszentbenedeki birtoktestek prefektusa 2-3, de legalább 8 évenként változó esztergomi kanonok volt, hiteleshelyi funkciója a XVIII. század végéig fontosabb volt a gazdaságigazgatóinál, és a helyi szaktisztek így nagymértékben magukra voltak utalva.

16 A kalocsai érsekség hatalmas Duna-Tisza közi birtokkomplexumának pedig a rendszerszerű igazgatásáról csak az 1750-es évektől, Batthyány József regnálásától tanúskodnak az írott források, s még akkor sem a korabeli átlagnak megfelelő differenciált szinten.

17 A másik: a fentiekkel szemben a XVII. századi alapokra közvetlenebb kontaktusok révén támaszkodni tudó jó néhány világi arisztokrata família kevesebb nehézség, zökkenő nélkül terjesztette el saját vagy elődei tapasztalatait, illetve szervezhette tovább birtokkormányzatát. Ilyen előnyöket kamatoztattak pl. az Esterházyak, a Batthyányak.

18 A földesúr személye tehát korántsem volt közömbös a XVII-XVIII. század fordulóján, többek között azért sem, mivel mindaddig ritka jelenségnek számított a több vártartományt összefogó prefektus vagy bonorum director foglalkoztatása. A „gazdasága és jövedelmei iránt érdeklődő nagybirtokos", az a földesúr, aki a dominiumai közötti termékszállítást, robotosok átirányítását, paraszti kérvények elbírálását, termelési és adózási terminusok betartását is saját maga személyesen törekedett kézben tartani, ő éppenséggel nem a XVIII. század, hanem a török kor jellegzetes egyénisége volt.

19 Ugyanakkor számos uradalomegyüttesnél kitapintható még a XVIII. század rövidebb-hosszabb periódusában, hogy a nagybirtokos szükségét látta a felsőszintű vezénylés és ellenőrzés személyes közvetlen szem GERENDÁS Ernő: Az esztergomi főkáptalan garamszentbenedeki birtokkerülete a XVIII. század második felében. Bp. 1934. 60-73. p. Kalocsai Érseki Gazdasági Levéltár (KÉGL), Tisztiszéki és jószágigazgatósági iratok 1817-1944, Számvevőségi iktatott iratok 1823-1944, Számadások 1746-1945. Ezen a birtokterületen több forráscsoport akkor jelent meg, amikor érseki vakancia miatt a Magyar Kamara igazgatta az uradalmakat. Vö. BÁN Péter: A Kalocsai Érseki Gazdasági Levéltár irattári rendszere. Levéltári Szemle, 1988/3. 39—43. p. A Batthyány család körmendi számvevőszéke már 1710-től funkcionált, új főpénztára 1735-től. A herceg Esterházy főpénztár számadásai a legelsők a korban (1733), 1727-ben pedig elkészült Léka telekkönyve, utalással egy 1698-as korábbi munkálatra. (KÁLLAY op.cit. 71-76., 228-231. p.) Az alsólendvai és a dombóvári uradalmak 1-2 év alatt szerves tagjai lettek az Esterházy hitbizomány birtokkormányzatának. (CSAPODI op.cit. 14-23.) Vö. KÁLLAY op.cit. 19. p., illetve ellenpontként a fentebbi jegyzetekben felsorolt, XVII. századra vonatkozó uradalomtörténetekkel! 35