Archívum Supplementum ad honorem Béla Kovács dedicatum - A Heves Megyei Levéltár közleményei, különszám (Eger, 1993)
Bán Péter: A nagybirtok igazgatásának modernizációja Magyarországon a XVII-XVIII. században • 29
előtt tartásának. 20 Ez az átmeneti, később alkalmi, illetve rekvizitum] elenség azonban nem fedheti el azt a Kállay István által teljes joggal kiemelt új vonását a nagybirtokok kormányzatának, hogy a XVIII. század a szakszerűbb testületi, valamint az egyedi operatív központi szervek párhuzamos, egymást kiegészítő dominanciájávaljellemezhető. A kollektív bölcsességre építő irányítás gerincét kevésbé a családtagok ülései, sokkal inkább a magas rangú gazdasági vezetőkből director vagy prefektus, inspector, főszámvevő, főerdész, főmérnök, főügyész, archivárius, egyes uradalmak provisorai, számtartói, kasznárai stb. - álló tisztiszék képezte (concessus, concursus oeconomicus, sessio oeconomica vagy officialis etc. neveken). Ülései rendszeresek, 1-3 hetes sűrűségüek voltak, „elnöke a birtokos bizalmi embere, valamelyik főtiszt volt. Maga a birtokos csak ritkán jelent meg az üléseken, működését sem szabályozta." Hatásköre minden fontosnak ítélt kormányzati feladatra kiterjedhetett; idővel különváltak a „publicus, censuralis, juridicus, decimalis" összejövetelek. A központi tisztiszéken kívül, rangban alatta kerületi és uradalmi sessiók is működtek - méghozzá azok is egészen 1945-ig. 21 Ugyanazon nagybirtokos több uradalmát átfogó igazgatásnak egy egyedi hatósága is általánossá vált a XVIII. században. Ennek láttuk is halvány előzményeit az előző periódus végén a praefectus letisztult gazdasági funkciójában, de kiemelkedő operatív intézménnyé válását három másik gyakori neve: a „plenipotentiarius", a „director universorum bonorum" és a „gubernátor" érzékletesebben jelzi. Eleinte nem foglalkoztatott nagy segédszemélyzetet, de fokról fokra átvette a XVII. századi nagybirtokosnak zömmel személyesen gyakorolt felelősségteljes főkormányzati teendőit: instrukciókat adott, összeírásokat rendelt el, látogatta az uradalmakat, jelentéseket értékelt, döntött a bérletek, a meliorizációk, a kereskedés felől, megszabta és ellenőrizte a gazdálkodás éves rendjét, összehívta a tisztiszéket. Az 1740-es évektől, az agrárgazdaság lendületvételétől új fejlődési fázist tapasztalt a kutatás. Egyfelől gazdasági bizottságok (commissiok) szerveződtek 45 nagybirtokegyüttesen, mintegy közbenső szervekként a tisztiszék és a jószágkormányzó között. (A mintaképek minden valószínűség szerint az államkormányzatban létesült hasonló bizottságok voltak.) E bizottságok azután hamar, de legkésőbb 1800 tájára átadták a helyüket az immár nagyobb apparátussal, hatékonyabban működő jószágkormányzói, prefektusi, főtiszti, régensi hivataloknak, vagy legegyszerűbb nevükön „directio"-knak. A tisztiszékek a változás által nem szo20 A sárospataki, regéci Trautsohn-uradalmakra: JÁRMAY op.cit. 25, 27. p.; RAVASZ op.cit. 8-12. p.; a gödöllői Grassalkovich-dominiumra: WELLMANN op.cit. 14. p.; a Batthyányak „szuperrevíziójára": KALLAY op.cit. 81. p. - A példák szaporíthatok. 21 KÁLLAY op.cit. 45-53., 293-294. p. - Egyetlen esetről tudunk, hogy gazdatiszti gyűlés már 1711 előtt előfordult: II. Rákóczi Ferenc szervezett ilyet 1707-ben, évi négyszeri összejövetellel. (JÁRMAY op.cit. 25. p.) 36
