Archívum Supplementum ad honorem Béla Kovács dedicatum - A Heves Megyei Levéltár közleményei, különszám (Eger, 1993)

Kosján László: A virilis-jegyzékek elemzésének néhány kérdése • 149

gyelmünket. Ez a cégbíróságoknál fennmaradt banki, takarékpénztári iratok cso­portja. Ezek tartalmazzák a személyenkénti részvényjegyzéseket, az évenkénti közgyűlésekről készült jegyzőkönyvekből pedig az új részvényeseket, a részvény­elemzéseket és a kifizetett jutalékot ismerhetjük meg. Az értelmiség adójának kétszeres beszámítása kérdésében álláspontunk a kö­vetkező. Először is egyszeresen kell figyelembe venni adójukat, így persze mint­egy 30%-uk nem kerül a legnagyobb adófizetők közé. Azonban ennek foglalko­zási csoportnak a térnyerése egyértelmű, így „előny omulásukra" háttérinformá­cióként is értelmezhető azon személyek körének a nyomon követése, akik egye­lőre nem kerültek be az egyszeresen számított adózók közé. Mindeddig megoldatlan a gyáros-iparűzők problémája, ugyanis az ipartámo­gató törvények sora évtizedekig adókedvezményt, sőt adómentességet nyújtott számukra. Az 1910-es évekhez közelítve aztán egyre több gyáros virilissel talál­kozunk, de megjelenésüket aligha lehet egyszerűen az iparosodás térnyerésével magyarázni, mert megfontolandó, hogy az ipart támogató, adókedvezményt adott törvények hatálya ez idő tájt múlik el. Az egyházi személyek virilis-kutatása külön probléma, mert amíg a törvény­hatóságokban nincs képviselete szervezeteknek, így bankoknak vagy részvénytár­saságoknak, addig - ellentmondásnak tűnik -, de az egyházi birtokok és jövedel­mek után a plébánosok, püspökök a legnagyobb adófizetők között találhatók. Te­hát annak ellenére, hogy a virilisek általában önmagukat képviselik, sorrendjüket a vagyon és jövedelem nagysága határozza meg, az egyházi jövedelmek, ül. a holtkézi birtokok haszonélvezőit túlnyomórészt gazdasági súlyuknál jelentősebb számban találjuk közöttük, kétszeresen számított adójuk miatt. Sok fejtörést oko­zott ennek a felemás helyzetnek a feloldása, de úgy gondoljuk, az egyházi szemé­lyek jelenléte a virilisek között az egyházi javadalmak haszonbérlői minőségében valósul meg. 15 Annak bizonyítására, hogy egyházi birtokok haszonélvezőiről van szó, álljon itt két ­az igazoló választmányhoz benyújtott - fellebbezés Vas vármegyéből. - Az egyik a Vas vármegyei Szécsény község körjegyzője által kiállított igazolás 1904. szeptem­ber 14-én arról, hogy a plébánia terhére a körjegyzőséghez tartozó kisközségben hány korona adót mutatatott ki. Nem a plébános, hanem a plébánia terhére 622 koro­nát könyveltek el, amely kettővel szorozva az adott plébánost megyei virilissé tette. - A másik Lóránth Antal győrvári plébános 1904. szeptember 1-én kelt kérelme, amelyben részletezi az anyaegyház és a filiák szerinti jövedelmeket. Négy plébániai birtok után, egy templomfold után osztottak ki adót, amely 300 koronát tett ki, és a plébános szombathelyi magánbirtoka után is fizetett 225 korona adót. Kérelmét pe­dig így fejezi be: „vagyok bátor a fenntebbi összeg kétszeresével: 1050 koronával a legtöbb adót fizető bizottsági tagoknak 1905 évre szóló névjegyzékébe leendő felvé­telemet kérelmezni." Vas Megyei Levéltár IV. 405/b. Vasvármegye alispájának iratai 160

Next

/
Thumbnails
Contents