Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 21. (Eger, 2018)
Szabó Jolán: A Gyöngyösi Református Egyházközség a 18. században
2-3 szomszédjával vasárnapi imát, „könyörgést” tartott, amiért a plébános megfogatta, „kamerlikba” tetette, s csak öt arany megfizetését követően engedte szabadon.109 Katolikus vallási szokásokra, így a kereszt megcsókolására kényszerítettek kálvinistákat vízkereszt napján.110 A fizikai erőszak alkalmazása is megjelent a hittérítéssel összefüggésben. Tókai Gergely úgy szabadulhatott néhány napos fogságából, hogy áttért katolikus hitre,111 Illés András pedig csak azzal kerülte el megvesszőzését, hogy vallásváltásra tett ígéretet.112 A plébános egyoldalúan, önkényesen felmondta az elődje, Árokszállási József és a reformátusok közötti egyezséget is. 1752-ben már nem vette át az abban meghatározott, neki fizetett pénz első negyedévre esedékes részletét, s ezzel értelmezése szerint a temetkezésre, keresztelésre és házasságkötésre vonatkozó pontok is érvényüket veszítették. A pénzt átadni akaró gondnokoknak kijelentette „hogy sem pénzünk, sem magunk nem kell: és többé se keresztelőt, se esketést, se temetkezést a transactio szerint nem enged..”1'3 Hogy mindezt megerősítse, és elszántságát bizonyítsa, nem riadt vissza a kálvinista temető megrongáltatásától sem. Március 7-én a plébános Bemát nevű káplánja a diáksággal együtt a temetési szertartáskor a hívek által használt ülőpadokat fejszékkel felvágták, a sírköveket szétdobálták, az arra járó kálvinista asszonyokat pedig kövekkel dobálták meg.114 A reformátusokra tett megjegyzések és az ellenükben történtek miatt a kálvinista lakosok is visszaszóltak a városbeli ellenük hangoskodó katolikusoknak, s nyilvánosan is „becstelenítő” szavakkal illették a plébánost. A katolikusok 109 Uo. Cserencsényi János, Tugári István, Deli János vallomása. Az esetről a Barkóczy Ferencnek küldött levélben is beszámoltak. Uo. A gyöngyösi reformátusok levele Barkóczy Ferenc egri püspöknek. 1752. március 11. 110 „Vallja, hogy a tanút és az egész cselédjét Bernét úr keresztnek csókolására kényszerítette, kinek midőn a tanú azt felelte volna, hogy a hite nem engedi, hogy azt cselekedné, azt felelte reá, hogy az ördögnek sem engedi, tehát ő ördöggel egy hiten vagyon. Utoljára pedig leülvén papi hitére megesküdött, hogy addig ki nem megyen a házból, míglen a tanú cselédestül meg nem csókolja a keresztet, és erre nézve kénytelen volt a tanú vallásával ellenkező dolgot elkövetni.” GyREL A.VII. Kúria kiáltás 1750-1753. Tanúvallatási jegyzőkönyv. Tugári István vallomása. A város kántora, Kiss Antal is tanúsította, hogy a káplán két háznál „erőver csókoltatta meg kálvinistákkal a keresztet. 111 GyREL A.VII. Kúria kiáltás 1750-1753. A gyöngyösi reformátusok levele Barkóczy Ferenc egri püspöknek. 1752. március 11. 112 GyREL A.VII. Kúria kiáltás 1750-1753. Tanúvallatási jegyzőkönyv. Kiss Antal és Zábráczki Mihály vallomása. 113 GyREL A.VII. Kúria kiáltás 1750-1753. A gyöngyösi reformátusok levele Barkóczy Ferenc egri püspöknek. 1752. március 11. 114 GyREL A.VII. Kúria kiáltás 1750-1753. Tanúvallatási jegyzőkönyv. Kiss Antal, Cserencsényi János, Deli János, Farkas János vallomása. A gyöngyösi reformátusok levele Barkóczy Ferenc egri püspöknek. 1752. március 11. 70
