Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 21. (Eger, 2018)
Szabó Jolán: A Gyöngyösi Református Egyházközség a 18. században
letőségét, továbbá a római katolikus ünnepek megtartását mindenki számára kötelezően előírta.7 Ezek a rendelkezések és az 1734-ben kiadott második Carolina Resolutio előírásai határozták meg a protestáns közösségek és egyház életét II. József türelmi rendeletéig. Gyöngyös nem tartozott az artikuláris helyek közé, így a városban élő protestánsoknak csak a magán vallásgyakorlatra való lehetőség maradt. Az itteni gyülekezet a megváltozott körülményeket figyelembe véve a helyi megegyezésben látta megmaradása és további működése biztosítékát. Az első megállapodást még 1698. május 12-én kötötték meg. (A reformátusok ekkor már 10 év óta nem használhatták a hódoltság időszakában megszerzett Szent Orbán templomot, mivel az 1688-ban a jezsuiták birtokába került.8) A „gyöngyösi helvetica confession levő atyafiak” és Almásy András egri kanonok, patai viceesperes, gyöngyösi plébános közötti szerződés kimondott célja a helybeli konfliktusok megszüntetése és elkerülése volt: „akarván inkább egymás között való szép értelemben s szeretet- ben lennünk, hogy sem az irigy ördögnek gonosz gyűlölséget követnünk... ”9 A hat pontból álló egyezség szerint a templomon (ami ez esetben római katolikus templomot jelentett) kívüli helyen sem nyilvános, sem magán vallás gyakorlatok és összejövetelek nem megengedettek a városban, viszont a reformátusoknak lehetősége van arra, hogy a stóla megfizetését követően más helyen ke- reszteltessék meg gyermekeiket és kössenek házasságot. A stóladíjon felül még évi 100 forintot fizetnek a plébánosnak, aki egyébként személyesen vagy káplánján keresztül a kívánt egyházi szolgálatok elvégzésére kötelezettséget vállal. A megállapodásban külön kitértek a katolikus hiten lévők védelmére, az őket hitgyakorlásukban akadályozókat, zaklatókat, rágalmazókat 12 forintos büntetés sújtotta, mely fele-fele arányban oszlott meg a sérelmet elszenvedő és az egyház között. Hogy ez az egyezség a megkötést követően a gyakorlatban hogyan valósult meg, külön vizsgálatot igényel. A Rákóczi-szabadságharc időszakában a Gyöngyösön is részbirtokos fejedelem támogatásával sikeres érdekvédelmet vivő és eredményeket elérő, így 1705-ben templomukat is visszaszerző reformátusok nyilvánvalóan nem tartották a továbbiakban magukra nézve kötelezőnek a megállapodást, s egyházukat teljes körűen, korlátozás nélkül működtették.10 A katolikus visszarendeződés, a templom elvétele és a lelkész kiűzése után 1712-ben került elő újra a plébános és reformátusok egyezségének ügye. Az 7 Csohány 21-30., Zoványi 2. köt. 8-20. 8 Dezséri Bachó 1944. 98., Klimó 9. 9 MNL HML V. 101 .b. Fasc. 28. No. 39., GyREL A.VI. Egyezséglevelek. Az egyházközség levéltárában több másolati példányban megtalálható egyezséglevél egyikére a következő megjegyzést írták: „Az Árokszállási József [helyesen Almási András - Sz.J.] cont- ractusát is kiadta a plébános, amelyet eltitkolt volt 1714 esztendők előtt. ” 10 A Rákóczi-szabadságharc időszakáról Klimó 9-13., Dezséri Bachó 1944. 95-98., Uő. 1938.46-59. 49
