Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 21. (Eger, 2018)

Bodnár Krisztián: Heves és Külső-Szolnok vármegye követei az 1832-36. évi országgyűlés vallásügyi vitáiban

templom-elvételek), azaz elvben létezett egy olyan közösség, akiknek a sérelmeit lehetett (volna) képviselni például az országgyűlési tárgyalásokon. Már csak e tényből kifolyólag is célszerű részletesen áttekinteni, hogy Heves és Külső-Szol- nok vármegye rendjei felvették-e a követutasítások, illetve a diétái viták tárgyai közé a vallásügyi kérdéseket, feladatuknak érezték-e, hogy megnyilatkozzanak ebben az ügyben.

Ha visszatérünk a fentebb említett mondatra, amely szerint a vallásbeli különbségeket meg kell szüntetni, és a tisztújítás tekintetében is meg kell teremteni az egyensúlyt a különböző felekezetek között, akkor érdemes hangsúlyoznunk, hogy noha a kijelentés valószínűleg általánosságban - nem pedig csak és kizárólag e törvényhatóság vonatkozásában - érinti a tisztségek betöltése és a vallási hovatartozás összekapcsolódásának problémáját, a jelek szerint egy katolikus többségű - és a katolikus egyház által is dominált - megye közönsége érezte úgy, hogy módosítania kell a korábbi gyakorlaton. Az egyenlőség elvi jellegű kimondása viszont fontos mutatója lehet nemcsak a felekezetek egyenjogúsítására való törekedésnek, hanem annak is, hogy a természetjogi felfogás és a kezdődő polgárosodás eszmevilágába illeszkedve az általános és elidegeníthetetlen emberi jogok egyenrangúságát vallották némelyek, azaz a felekezethez tartozást nem önmagában véve, hanem elvi síkon szemlélték, egy-egy személy vagy közösség természet adta - s éppen ezért elvehetetlen - jogaként és lehetőségeként.

Ugyancsak az előbb említett napon foglalkozott a kiküldöttség a „sufra- gium jusra”, azaz a szavazati jogra vonatkozó ponttal. 1832 Kisasszony hava (azaz augusztus) 23-án ismét egy viszonylag kisebb jelentőségű ügyben került elő a vallási probléma mint mellékszál. Ekkor tárgyalták a katonaság elhelyezéséről szóló kérdéseket, s itt felsorolták azokat a személyeket és házakat, akik, illetve amelyek mentesülnek a beszállásolás alól. Itt is bizonyos értelemben vett egyenlőségről beszélhetünk, hiszen nem csak a katolikus egyházfiakat kívánták felmenteni e kötelezettségtől: „a parochus nevezet alatt [...] az országban törvényesen bevett minden vallásnak papjai egyaránt [kellett] értetődjenek”.26

Fontos kiemelnünk, hogy a levéltári források tanúsága szerint Heves és Külső-Szolnok vármegye politizáló elitjének gondolkodásában némi változás következett be néhány év leforgása alatt. Láthattuk, hogy az 1830-as évek elején a megye már felvetett bizonyos, a vallásügyet érintő problémákat, miközben egy fél évtizeddel korábban még hallani sem akartak a kérdések megvizsgálásáról. Az 1825. évi diétára készült követutasítások 10. pontjában ugyanis ezt olvashatjuk: „Minekutána a vallást illető dolgok az előbbeni országgyűlések alatt különben is immár elintéztettek volna, hogy egyéb nagy tekintetű tárgyaknak főképpen a mostani felforgó környülállásokban leendő felvétele és elintézése az által hátramaradást ne szenvedjen, [a] kiküldött követ urak szorgalmatoskodni fognak, hogy a

26 MNL HML IV.l.e. 19. rsz. 78.

156