Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 21. (Eger, 2018)
Bodnár Krisztián: Heves és Külső-Szolnok vármegye követei az 1832-36. évi országgyűlés vallásügyi vitáiban
vallásbeli dolgokat illető tárgyak ezen országgyűlés27 alatt részekről ne említtes- senek, munkába se vétettessenek.”2* Tény, hogy az 1825. évi országgyűlés összehívását felfokozott érdeklődés fogadta, és hogy akkoriban nem a vallásügy volt a rendek legfőbb sérelme, mégis érdemes regisztrálnunk azt a módosulást, amely a levéltári dokumentumok alapján beállt a hevesi politizálásban. Ennek okát egy alaposabb kutatás tisztázhatná, de hipotézisként talán felvethető, hogy a megyei rendek az akkoriban aktuálisként felmerülő kérdésekre és az operátumokra reflektálva foglalkoztak a vallási problémákkal is. Szederkényi Nándor az általa írott megyetörténetben úgy fogalmaz, hogy „az operatumok feletti eszmecsere 1832-ik évben a lehető tárgyilagossággal folyt”.29 E kijelentésnek többféle olvasata is lehet. Egyrészt értelmezhetjük úgy, hogy nem zavarták megjelentős viták, politikai nézeteltérések a megbeszéléseket, másrészt úgy is, hogy az érdeklődés sem volt túlságosan jelentős. Noha Ballagi Géza a 19. század végén tovább éltette az alsótábla liberális többségéről szóló Horváth Mihály-i mítoszt,30 látható, hogy például a hevesi munkálatok sem tartalmaztak különösebben liberális felvetéseket, illetve - ha a vallási kérdésre összpontosítunk - nem foglalkoztak érdemben például a protestánsok problémáival. Talán ezt mutatja az is, hogy a Borovszky-féle megyetörténet vonatkozó fejezetében sem szerepel több egy félmondatnál a vallásügyi kérdések megyei tárgyalásairól, míg más problémák kapcsán a szöveg ehhez képest viszonylag hosszasabban részletezi a rendek álláspontját.31 De milyen kérdések is voltak azok, amelyeket a protestánsok felvethettek akár sérelemként, akár kívánalomként? Noha a helyzetük a kora újkorhoz képest jelentős mértékben javult, még mindig szembe kellett nézniük az államhatalom részéről őket sújtó adminisztratív és egyéb korlátozásokkal, illetve azzal a ténnyel, hogy a bécsi kormányzat a római katolikus egyházat részesítette előnyben szinte minden tekintetben. A protestánsok sérelmesnek találták többek között a vegyes házasságokból származó problémákat (a reverzálisok megléte, a gyermekek fele- kezethez tartozásának korlátozása, a hatheti oktatás kényszere), a felekezet szabad megválasztásának hiányát, a protestáns fiatalok külföldre való utazásának korlátozását, a nem katolikusoknak a katolikus papok fizetéséhez való kényszerű hozzájárulását, a hivatalviselésben és a birtokszerzésben meglévő nehézségeket, és még hosszasan lehetne sorolni. Alapvető panaszuknak számított, hogy az 1791. évi 26. te.-ben, illetve a bécsi és a linzi békékben lefektetett szabad vallásgyakorlásijogaikat nem tudták érvényesíteni.32 27 Itt az eredetiben az „ország gyűlése” szókapcsolat található. 28 MNL HML IV.l.e. 19. rsz. 1825. évi iratok. 29 Szederkényi 369. 30 „A megyei követek zöme most is az oppositió zászlaja alatt küzd [...].” Ballagi 274. 31 Borovszky (szerk.) 603. 32 E pontokat részletesen felsorolja Bucsay 175-176. 157
