Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 21. (Eger, 2018)

Bodnár Krisztián: Heves és Külső-Szolnok vármegye követei az 1832-36. évi országgyűlés vallásügyi vitáiban

dobén a vallásbéli különbségre való tekintet egészen kiirtattasson, és a tiszti választásra nézve abból származott egyenetlenségek megszüntessenek”.19 Meg kell itt jegyeznünk, hogy a vármegye ugyan erősen katolikus túlsúlyt mutatott a népességet tekintve - s ebből fakadóan a politizálás terén is mindamellett a Heves és Külső-Szolnok között fennálló egység idején jelentős protestáns kisebbséggel is számolnunk kell e térségben. Érdemes kissé alaposabban is áttekintenünk a népesség- és vallásbeli viszonyokat, amihez jó támpontot nyújtanak Fényes Elek adatai (noha tekintettel kell lennünk a korabeli statisztikai és egyéb módszerek viszonylagos pontatlanságaira is).

Az 1830-as évek elején az egyesült vármegyék lakossága - kerekített számokkal dolgozva - megközelítette a 270 000-et: majdnem 203 000 katolikus, 63 000 protestáns, ebből több mint 61 000 református volt.19 20 Ez az adat a protestánsok körülbelül 23%-os arányát tükrözi. Azt is hozzá kell tennünk mindehhez, hogy eloszlásuk nem volt egyenletes a vármegye területén; a négy járásból (gyöngyösi, tamai, tiszai és mátrai) háromban erőteljes katolikus túlsúlyt lehet kimutatni korszakunkban. A gyöngyösi járásban az 52 000 lélekböl majdnem 700 volt protestáns;21 a tamaiban a megközelítőleg 78 000-ből valamivel több mint 3 000;22 a mátraiban a 28 000-ből mindösszesen csak 50.23 A tiszai járásban viszont a 111 000 lakosból az 50 000-et éppen hogy meghaladta a katolikusok száma, miközben a protestánsoké együttvéve megközelítette a 60 000-et.24 Ez a szám tehát a protestánsok 1,2-szeres túlsúlyát mutatja. Az említett járásban számos településen a reformátusok (esetlegesen az ott élt evangélikusokkal együtt) többségben voltak a katolikusokkal szemben. Ha csak a mezővárosokra figyelünk, akkor elmondhatjuk, hogy Dévaványán a valamivel több mint 1 200 katolikusra jutott majdnem 4 900; Tiszafüreden a 600-at valamivel meghaladta a katolikusok száma, a reformátusoké viszont megközelítette a 3 700-at. Mezőtúron a nem egészen 900 katolikussal szemben majdnem 15 000 protestánst tudott kimutatni Fényes Elek. Némely faluban is hasonlóak voltak a felekezeti arányok, pl. a mai Tiszaderzsen 20 katolikus sem élt ekkoriban, míg a reformátusok száma felülmúlta az ezret; Szentimrén pedig a 7 katolikusra 2 000 protestáns jutott.25

A fentiekből tehát levonható az a következtetés, hogy az egyesült vármegye területén tekintélyes számú - elsősorban református vallású - protestáns kisebbséget lehetett találni, akiknek a kora újkortól kezdve sok vallási sérelmet és megpróbáltatást kellett elszenvedniük (erőszakos rekatolizációs törekvések,

19 MNL HML IV.l.e. 19. rsz. 159.

20 Fényes 191.

21 Uo. 198.

22 Uo. 204.

23 Uo. 230.

24 Uo. 219.

25 Uo. 220. skk.

155