Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 19. (Eger, 2010)
TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Nemes Lajos: Eger város hegyrendészete a kezdetektől 1848-ig • 71
főleg a vincellérek, akik magasabb bért fizettek a limitáltnál. Ez arra késztette a város lakosait, hogy panasszal forduljanak a püspök-földesúrhoz gróf Barkóczy Ferenchez, aki ennek hatására 1760-ban rendeletek egész sorával szabályozta ismét a hegyrendészetet,55 majd utódjához gróf Eszterházy Károlyhoz, aki ugyanezt cselekedte 1772-ben.56 Meg kell jegyeznem, hogy a Barkóczy által 1760-ban a hegykerülők részére kiadott rendelkezés megjelent nyomtatásban is a Borászati Lapok 1911. június 4-i számában, sajnos tévesen 1710. évi dátummal.57 Tekintettel arra, hogy azonos rész is van az 1748. évi és az ezt követő 1760. és 1772. évi statútum között, ezért csak az egyes statútumok közti különbségeket ismertetem. Az 1760. évi statutum-sorozat teljes egészében magában foglalja az 1748. évi szabályrendelet szövegét, de azt árnyaltabbá teszi azzal, hogy egyes pontjait bővíti. így a munkabér limitációt áthágok közt nemcsak a vincellérek büntetését tartalmazza, hanem közli azt is, hogy ha a szőlősgazda fizet magasabb bért napszámosának, akkor első esetben három rénes forintra, minden további esetben hat-hat rénes forintra büntessék a hegybírák. Nem teijedt ki a hegybírák igazságszolgáltatási hatásköre a ,fellyebb való gazdákra, tisztekre, valamint a nemesekreAmennyiben ezek fizetnek több bért munkásaiknak, akkor fölöttük a magisztrátus ítélkezik, amely a bűnöst ,fiscus által maga elé citálja’' és 12 rénes forintra büntetheti. Minden egyes szőlőmunkafajta végeztével a hegybírák a hegykerülőkkel együtt kötelesek voltak végigjárni a szőlőhegyeket, s a munkavégzés minőségét barázdánként megvizsgálni. Ha valamely szőlőt rosszul munkálták meg, akkor a szőlőparcella világosabb barázdájának közepére a hegybírák a kerülővel egy jellel ellátott karót ütöttek le. Az esetet jelentették a fohegybírónak, aki a vétkes gazdát, vagy vincellért a hegybírák elé idézte (akkor már egy föhegybíró és öt subaltemus hegybíró volt). Ha a vétkes önként nem jelent meg bírái előtt, akkor a kerülők feladata volt őt oda citálni. A gazdát vagy vincellért azután a hegybírák vagy pénzbüntetésre, vagy pálcára ítélték. A pénzbüntetést a hegyi kasszába kellett befizetni. A rendtartások intézkedtek arról is, ha a hegybíró követne el kihágást, vagy nem látja el megfelelően feladatát. Ilyen esetben a város magisztrátusa büntesse meg. A hegybírák feladata volt még: Felfogadni a szőlőpásztorokat, akiket aztán a város nótáriusa esketett fel. A szőlőpásztorok közt is a hegybírák osztották szét azt, hogy melyik dűlőben 55 HML. HML. Eger város iratai. B. XXIV. a. 5„ 8., 9., 32., 33., 59. 56 HML. Eger város iratai. B. XLIX. a. 126. 57 HML. Eger város iratai. B. IV. 55. B. XXXIV. a. 59.; BENKÓCZY Emil 1911. 406- 407. 85
