Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 19. (Eger, 2010)

TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Nemes Lajos: Eger város hegyrendészete a kezdetektől 1848-ig • 71

tok a hegybírák elnevezést. Az itt leírt funkciókat többnyire kiküldöttek végzik. Az 1713. május 15-i tanácsjegyzőkönyv említést tesz négy kerülőről, és azok feladatairól is. A kerülők kötelesek mind a szőlőhegyekre, mind a vetésekre szorgalmatosán vigyázni. Munkájuk fejében minden tíz kapáló szőlő őrzéséért kaptak 2 polturát, a kárban talált marháért négy pénz, minden tolvajtól - akit elfogtak - egy máriást.28

Az 1714. május 4-i tanácsjegyzőkönyv igen értékes adatokat tartalmaz a hegyrendészet addig elért fejlődéséről. A hegyrendészet szervezését, irányítását, ellenőrzését Eger város bírája és tanácsa végezte. A magisztrátus fogadta fel, és ellenőrizte a szőlőkerülőket, meghatározta a napszámbérüket, összeírókat küldött ki a szőlőhegyekbe. A város bírája ítélkezett azok felett, akik megszegték a hegyrendészet addig kialakult szokásjogát. A bíró büntette meg a tolvajt, aki a szőlők vagy a gyümölcsösök termését dézsmálta. Ugyanígy az ő hatáskörébe tartozott megtorolni azt is, ha valakinek az állatai kárt okoztak más szőlőjében. Ha a bűnös ellenállás nélkül engedelmeskedett a szőlőkerülőknek és a városbíró elé ment, vagy a gazda a marháját engedte a tilosból behajtani a városba, akkor enyhébb volt a büntetés, többnyire 6 forint, ha az illető bűnös ellenállt, akkor ennek a duplája 12 forint. Ugyanúgy súlyos bűnnek számított a napszám- limitáció megszegése is. Azokra a gazdákra, akik magasabb bért, vagy bér mellé ételt és italt is ígértek a szőlőmunkásoknak, 6 forint büntetést szabott ki a bíró. Ha ugyanezt a bűnt vincellér követte el, 30 pálcaütésre büntették. 30 pálcaütés járt a magasabb munkabért követelő, vagy elfogadó kapásnak is.29

A magisztrátus 1714-ben 6 „becsületes embert” fogadott fel kerülőnek. Mindegyik részére meghatározták, hogy a határban és a pusztákon lévő hegyek, mezők, vetések, mely területét kötelesek őrizni. Feladatuk az volt, hogy a szőlőhegyekre, a tilalmas mezőkre és rétekre gondosan vigyázzanak és azokat a károktól megvédjék. A részükre őrzésre kijelölt területen a tolvajokat elfogják és a városi bíró kezére adják. Ha a szőlőkben vagy egyéb őrzésükre bízott területeken állatokat találtak, azokat kötelesek voltak a városba behajtani, hogy gazdáját vagy pásztorát megbüntethessék. Amennyiben a tolvaj ellenállt és nem engedte magát a bíró elé vezettetni, vagy az állatok gazdája a marhákat a városba behajtatni, abban az esetben a kerülő jelentette az esetet a városbírónak, aki a bűnöst maga elé hozatta. A kerülők szolgálata egész évben tartott, s „télen- nyáron” kötelesek voltak őrizni a rájuk bízott területet. Egész évi munkabérük fejenként 30 magyar forint volt. Ehhez járult még szolgálatuk eredményétől függően minden tilosban talált marha után 2 poltura, minden elfogott tolvajtól, vagy tilosban talált állat gazdájától, abban az esetben ha engedelmeskedik a kerülőnek és a bíró elé járul - 1 forint, ha ellenáll a felszólításnak 2 forint. A szőlősgazdák szőlőjük nagysága után kötelesek voltak kerülőbért fizetni. A

28 HML. Egerv. tjkv. V-l/a/118. 142.

29 HML. Egerv. tjkv. V-l/a/118. 192-193.

78