Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 19. (Eger, 2010)
TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Nemes Lajos: Eger város hegyrendészete a kezdetektől 1848-ig • 71
szőlőbirtokok nagyságát összeírással állapították meg. A szőlők összeírására a magisztrátus vagy saját tagjai közül, vagy a tehetősebb polgárok soraiból „conscriptorok”-at, magyarul összeírókat küldött ki. 1714-ben a Heves vármegyei részen lévő szőlőhegyekbe Lóczi Mihály és Vásári Dávid urakat, a borsodi részbe Döbrödi Györgyöt és Trinkel Mátyás urat. A szőlők összeírása szőlőhegyenként történt, ahol az egyes birtokok nagyságát ,Jcapálló”-ban mérték. Az összeírok napi díja egy rénes forint volt fejenként.30 A hegyrendészet része volt a munkaidő meghatározása is. 1719. március 10-én a városi magisztrátus szabályozta a munkavégzés idejét, hozzátéve, hogy az előző évben is ugyanennyi volt az. A limitáció szükségességét azzal indokolták, hogy a kapások a munkaidő egy részét keveréssel” töltötték el. Kötelezővé tették, hogy a munkások ,Jcorán reggel dologhoz fogjanak, délben tizenkét órától csak egy órát pihenjenek, azután késő estig dolgozzanakA munkaidő limitáció előírását megszegő vincelléreknek és kapásoknak súlyos büntetést helyeztek kilátásba. A szankció hasonló volt, mint a napszámbér szabályokat megszegők esetében.31 A város időszakonként ellenőrizte a szőlők megmunkálásának minőségét, így akarván biztosítani az egri bor jó minőségét. 1725. augusztus 21-én a városi tanács az Eger vizén túli szőlőhegyekre kiküldte Lóczi Mihály és Fisser János urakat a belső tanácsból, akiknek segítségére volt Forbinger János és Kinast Sámuel, a vízen inneni részre pedig Tolnai István és Komlósi István urakat, szintén a belső tanácsból, továbbá melléjük rendelték segítségül Oszvald Jánost és Pázmádi Mihályt. Feladatuk az volt, hogy a szőlőhegyek megmunkálását, valamint a pásztorokat ellenőrizzék. Későbbiek folyamán a szőlők megmunkálásának ellenőrzése is a hegybírók feladata lett, akiket ebben a munkában a szőlőkerülők segítettek. Azt, hogy mennyire forrongásban volt még az 1720-as, 30-as években is a hegyrendészet, az mutatja, hogy a városi magisztrátus 1727. április 29-én hozott határozatot, melyben közlik, hogy „ennek utána mely marhákot szőlő hegyeken és gabonában kárban találnak, ha azt a város hajdúja behajtja, akkor az állat gazdája egy máriás büntetést tartozik fizetni'”2 Megjegyezendő, hogy ugyanazt a feladatokat korábban pl. 1714-ben a szőlőkerülők feladati között sorolták fel. Az 1710-es évektől kezdve egyre többször feltűnik az, hogy ugyanabban az évben egész évre kerülőket, a szüretre pedig még külön pásztorokat is felfogadnak a promontoriumokra.33 Ez általános gyakorlattá azonban csak az 1748. évi, a hegyrendészet egészét átfogó szabályzat meghozatala után válik. 30 HML Eger v. tjkv. V-l/a/118. 192-193., 200. 31 HML Eger v. tjkv. V-l/a/8. 98. 32 HML Eger V. tjkv. V-l/a/10. 30. 33 HML. Egerv. tjkv. V-l/a/10. 165.; HML. Egerv. tjkv. V-l/a/118. 192-193. 79
