Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 19. (Eger, 2010)
TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Nemes Lajos: Eger város hegyrendészete a kezdetektől 1848-ig • 71
A szőlőmunkások bérszabását megszegők ellen a városi magisztrátus a bérmeghatározással egy időben súlyos szankciót helyezett kilátásba. Leggyakoribb az volt, hogy a gazdát, aki többet fizetett, mint amit meghatároztak, első esetben 12 rénes forintra, második esetben ennek duplájára, harmadik esetben pedig szőlője elvesztésére ítélték.21 1716-ban az a kapást, aki több bért fogadott el, mint a meghatározás előírt, 50 pálcaütéssel büntették.22 Az 1702. évből már konkrét adatunk van arra, hogy a város határában lévő egész szőlőterületre pásztorokat állítottak. 1702, augusztus 25-én a városi protocollum 9 pásztor nevét említi. A kilenc pásztorból hetet kis szőlőbirtokkal rendelkezők fogadták fel úgy, hogy többen összefogva fizették a területüket őrző személyt, míg kettőt egy-egy nagy szőlőterülettel rendelkező birtokos fogadott fel. A szőlőpásztorok a városi magisztrátus előtt esküt tettek és úgy álltak munkába.23 Arról, hogy ez a kilenc pásztor mekkora területet őrzött, nincs adatunk. Feltehetőleg, hasonlóan a későbbi időkhöz 30-40 katasztrális hold terület jutott egy-egy pásztorra. Az 1703. március 5-i tanácsjegyzőkönyvi bejegyzésből kitűnik, hogy egyes gazdák istállókat építettek a szőlőjükben, ahol állataikat tartották és legeltették. Az istállók lerombolását rendelte el a magisztrátus azzal, hogy ha Szent Fülöp napig (május 1.) nem bontják le ezeket, akkor maga a magisztrátus rontatja le. Eltiltották a méheknek szőlők között tartását is.24 1704. szeptember 15-én már ,Jbé vett szokás’’-ként említik a szüretidő meghatározását. Mégpedig a forrás szövege alapján feltételezhető, hogy már ekkor is két szüretidőt különböztettek meg, az előkelők szüretét és a közönséges szüretet,”25 1706. augusztus 25-én Eger város „szőlő parancsolat"-járói történik említés. Sajnos ennek tartalmáról semmi közelebbit nem tudunk.26 1713. május 15- én említik először a hegybírók'’' elnevezést. A részükre kiadott instrukciókból megtudjuk, hogy a városi magisztrátus felügyelete alá tartoztak. Feladatuk volt: ellenőrizni a kerülőket, hogy megfelelőképpen őrzik-e a szőlőket. Ha valamelyik szőlőben kárt okozott valaki, akkor a kárt fel kellett mérniük és jelenteniük a tanácsnak. Ellenőrizniük kellett a vincelléreket is, hogy megfelelő minőségben végeztetik-e a szőlőmunkákat. Ekkor két hegybíróról történik említés, Szabó Pál és Koczka István urakról.27 Meg kell jegyezni, hogy a továbbiakban egészen 1748-ig nem tartalmazzák sem a tanácsjegyzőkönyvek, sem az Eger városi ira21 HML. Egerv. tjkv. V-l/a/1. 358. p.; V-l/a/1. 302. p.; V-l/a/5. 35. 22 BREZNAY Imre 1934. 183. 23 HML. Egerv. tjkv. V-l/a/1. 234. 24 HML. Egerv. tjkv. V-l/a/1. 301-302. 2í HML. Egerv. tjkv. V-l/a/1. 358. 26 HML. Egerv. tjkv. V-l/a/5. 5. "7 HML. Egerv. tjkv. V-l/a/118. 142. 77
